Ti lefeküdnétek egy pszichiátriai kezelttel?

Az az állapotától függ.

Ha nem tapasztalhatóak a tünetek és egy éjszakás kalandról van szó, akkor mindegy, azonban ha komolyan gondolod vele, célszerű elmondani.

De, ha valaha gyereket vállalsz, pláne ha a társad is pszichiátriai eset, menjetek el genetikushoz, mert ezek a gebaszok nagy százalékban öröklődnek.

Én is voltam sokat pszichiátrián, bár rólam meg nem mondaná senki, mert nincs probléma a józan eszemmel és külsőre is egy visszafogott, csöndes lány vagyok (sokan ugye érvagdosós, nyáladzó, bamba rémeknek képzelik őket, vagy pl. démonidézőknek, mint téged). A te eseted nyilván másabb, de úgy alapvetően nem gondolom, hogy csak, mert valaki ilyen helyen járt, meg kéne bélyegezni miatta.

Anyám skizofréniás, apámnak is van valami problémája, ami miatt kezelték, de arról nem sok mindent tudok. Egyetértek az előzővel, ezek a dolgok öröklődhetnek, viszont hozzátenném, hogy nagyon sok minden múlik a szülőkön, és hogy a kisgyermek milyen nevelést kap, eleve milyen környezetbe születik. Szerintem lehet egy "betegből" is jó szülő, én pl. biztosan tudom, hogy az leszek.

Nem ez döntené el, hogy kezdek-e valakivel vagy sem. Ezekről a dolgokról sokszor nem is tehet maga az illető. Ráadásul a legtöbb igazi bolond kint járkál, szabadon. :) Fölösleges félni valakitől, csak mert rá van mondva ilyen-olyan betegség meg szindróma meg személyiségi nyavalya. Mindannyian emberek vagyunk, csak nagyon mások. Ha megtalálod a másik feled, akkor elfogadod őt a múltjával együtt, jobb esetben még segíted is.

Hogy te mit csinálsz, azt már csak te tudod... Ha csak egyéjszakás, akkor szerintem sem érdemes ilyen komoly témát bedobni, mert egyrészt úgysem érdekli a másikat, másrészt meg eléggé hanglatgyilkos tud lenni egy ilyen "vallomás". Kapcsolatnál nyilván kiderül előbb-utóbb minden... Ja, és tök mindegy, hogy valakire rá van-e címkézve valami, vagy nincs, a szerelem nem ez alapján fog majd dönteni. Ne aggódj, rendben lesz veled is minden. :)

18/L

Drága fiam 33 éves vagyok mégis lefiamozlak mert olvastam a kérdésed és azt kell mondjam nagyon naiv vagy!

Én mozgássérült vagyok, bottal járok, így jól tudom milyen az, ha megbélyegeznek…

Naiv, vagy ha azt hiszed, megértik majd! Csak a hozzánk hasonlok értik ezt meg, akiket kitaszítottak. Mint ez a 18 éves lány, aki előadott egy hosszas ömlengést arról, hogy bátrán mond el, ha komoly a dolog.

Francokat. Titkold el ameddig csak tudod, és még ha tüzes vassal kínoznak is, akkor is tagadd le!

Miért? Mert ez Magyarország! Itt soha az életben nem talál társat egy sérült…

Egészségessel biztos nem! Csakis magunkfajtával. Én 3 éves korom tol intézetbe jártam ingáztam. Aztán tanultam éppel közt is, Most önállóan élek. Én is sokáig hittem rezeknek a naiv ábrándoknak. hogy majd megértik, elfogadják. Sose fogják. Így ha tudod, titkold el. És még ha kínoznak, se mond el senkinek…

#6: Sajnálom a rossz tapasztalataid. Nem arról volt szó, hogy reklámozza a problémáit és váljon céltáblává a gonosz emberek szemében. Viszont az nagyon helytelen felfogás, ahogy hozzáállsz. Megértem, biztos nem alaptalanul, de nem lehet így élni. Nem normális "bujkálni" és szégyellni és letagadni önmagad, mert ez bármelyik betegségnél sokkal rombolóbb és önpusztítóbb. Sajnos részben tapasztalatból beszélek, mert ezt csináltam egész életemben és most ott tartok, hogy sehol. Pedig, ha nem féltem volna, ha igenis bátor lettem volna, legalább annyira, mint most, hogy szembenézzek ezekkel, akkor megspóroltam volna magamnak sok rossz estét.

Nem lehet végigszínészkedni az életed és nincs is értelme. Ha valaki másnak mutatod magad, sose fognak megtalálni a hozzád passzoló emberek. Nem kell "kitaszítottnak" lenni ahhoz, hogy valakibe empátia szoruljon. Vannak jó és kedves személyek is, akiktől nem szabad elfordulni, csak mert sokan megbántottak már korábban. A naivság egyáltalán nem rossz tulajdonság. Igen, én is sokszor estem már pofára, viszont mindig hinni kell, hogy lesz jobb is. A világ lehet nagyon jó vagy nagyon rossz hely is - minden attól függ, hogy te hogyan látod, miket veszel észre, miket zársz ki, miket vonzol be, miket taszítasz el magadtól.

Egyszer te is találni fogsz valakit. A kérdező is. Mindenki. (Én már találtam.) :)