Férfitársaim, és persze nők, lányok is. Légy szíves megválaszolni ezt a nőügyet! Szerintetek esélytelen helyzet?

Jajj, ez a fészbúk...túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, miközben az emberi kapcsolatokat szép nyugodtan és módszeresen teszi tönkre.

A kérdésedet illetően azt tudom mondani, hogy mint mindenben, ebben sem vagyunk egyformák. Volt olyan barátnőm, akivel hasonló módon, meghitten elbeszélgettünk élőben mindig, fel tudtunk építeni egy szilárd bizalmat, jól éreztük magunkat. Viszont ha néhány nap találka nélkül telt, és neten írkáltunk, az maga volt a megtestesült üresség. Én ebből nem kombináltam ki semmit, csupán tudomásul vettem, hogy személyes varázs, valamint a másik szemébe nézése nélkül egy kommunikáció az olyan semmilyen. Nem hiszem, hogy ebbe többet kellene belegondolnod, mint ami valójában van. Túl kell tudni lépni a virtuális mezőn, és esetleg csak a legfontosabb információkat cserélni ott, ha épp nem vagytok együtt. Bár van telefon is, ami azért ettől egy fokkal jobb. Szerintem.

Én is nagyon hasonló helyzetben vagyok, csak itt én vagyok a nő. Csak nálam bonyolultabb az ügy, mert nekem régóta barátom van, de mégis elvette az eszem ez a srác, nem tehetek róla, persze semmi komoly nem történt köztünk, tehát nem csaltam meg a párom.

Én mint nő akinek szintén tetszik a srác azt mondom lehet rád vár, hogy írj neki (ha nem csal a megérzésed és tényleg úgy gondolod tetszel neki is). Velem pont ez van, én várom, hogy írjon, de tudom, hogy nem fog, mert hát tudja, hogy barátom van, meg úgymond együtt dolgozunk most egy ideig (ő PhD hallgató, és én nála csinálom a diplomamunkámat, még van 1 évem, tehát végül is ő a tanárom, de csak 2 évvel idősebb) és gondolom ez így nem lenne valami jó érzés ha bepróbálkozna és visszautasítanám (ha ő így gondolja), de valószínű akkor én is bevallanám neki az érzéseimet iránta és így még bármi lehetne, mert már lassan úgy érzem belezúgtam. Viszont én is sokszor úgy éreztem/érzem a találkozás után, hogy csak bemesélem magamnak hisz ő amúgy is nagyon kedves és udvarias mindenkivel. Ki tudja, hogy valóban tetszem e neki, nálam is meg voltak azok a jelek, dolgok amiket te is leírtál, ő is mintha kereste volna velem a szemkontaktust, mindig a szemembe nézett és sokat mosolygott, viccelődött, jókat nevetünk, sok hasonlóság, és mintha lettek volna ezek a "véletlennek tűnő érintések", de persze lehet félreértelmeztem. De facebookon idáig mindig én írtam rá a közös munkánk miatt, valamit megkérdezni vagy megbeszélni, és volt már olyan, hogy én hosszabban írtam neki vmit, de ő arra már nem is reagált, de aztán legközelebb mikor írtam, hogy megcsináltam az utolsó vizsgámat és kerestem őt a suliban de nem volt ott, akkor meg még arra is rákérdett, hogy milyen jegyet kaptam. Szóval élőben nagyon jól elvagyunk, az látszik,hogy kedvel, de nem tudom tetszem e neki, de mondom ez bonyolult így, pláne, hogy nekem van barátom, bár azt már tudja, hogy problémáink vannak és nem felhőtlen boldog vagyok vele. Most ugye szünidő is van, nem látom vagy csak novemberben, mert külföldre is megy munka ügy kapcsán, de én azt tuti hiába várom, hogy írjon, max ha vmit a munkámmal kapcsolatban, pedig nekem hiányzik, de most mit gondolna ha én írnék rá csak úgy, miközben tudja hogy barátom van, nem tudom, hogy neki hiányzom e vajon.

De ha nálad is hasonló a helyzet és mind a 2 egyedül vagytok, szerintem írj neki te, mert valószínű ő is arra vár, de az tény, hogy a személyes találkozást nem lehet összehasonlítani egy ilyen írkálással.