Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátnőmnek szinte tökéletes teste van, mégsem kívánom, velem van a baj?
Sokszor volt, hogy visszautasított és egyedül kellett magamnak megoldanom, nagyon megalázó volt... 3 éve vagyunk együtt és beszéltünk róla, hogy javítani kéne a szexualitáson. Viszont, ez alatt az idő alatt eléggé megamba fordultam és magara hagyatkoztam ilyen téren. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag hozzászoktam volna a saját kezemhez. Hanem azt, hogy érzelmileg nem tudok ott lenni szex közben. Hiába mutatja ki, hogy kíván, vagy hiába van szükségem nekem a kielégülésre... Egyszerűen valahogy felé nem irányul ez pszichológiailag. Tehát: ő neki pszichológiailag van meg, hogy kíván olykor-olykor, nem pedig testileg, nekem pedig fordítva: csak testileg kívánom (és nem őt, hanem a testét, a szexet), mert eltávolodtam tőle lelkileg. Most látom, mikor ránézek, hogy tökéletes a teste, jó az alakja,volt lézeres szőrtelenítése is.... És egyben utálom is magam, mert nem tudom már igazán kívánni, csak a szexuális igényeimet tudom általa kielégíteni. Ez, pedig nem felé irányul... Csak fizikailag van benne a folyamatban, kell a folyamathoz. Ezért úgy érzem, hogy használom őt. Ami csak mégjobban elveszi a kedvem az egésztől...
Nem akarom menthetetlennek nyilvánítani a kapcsolatot, mert mostanában jobban igyekszik. Annyira szexi és naponta többször is leszop vagy kielégít. De én úgy érzem, már nem tudok lelkileg szexuálisan kapcsolódni hozzá. Talán nem tudok megbocsátani neki.
Az olyan kommentek kérem kíméljenek meg, akik csak olyanokat írnának, hogy "küldd át hozzám" vagy, hogy "milyen utolsó szemét vagyok, és nem ezt érdemli"
Egyikünk sem ezt érdemli, ezért szeretném jobbá tenni, de fogalmam sincs, hogy hogyan. Úgy érzem teljesen kiveszett belőlem a szikra, és nem tudom, hogy hogyan lobbanthatnám fel.
Az utóbbi időben egyre több pornót is néztem és érzem, hogy ráfüggtem. Így, elkezdődött az ördögi kör: a pornó gyengíti a kapcsolatot, de azzal kompenzálom, ami eddig hiányzott, mert már nem tudok hinni benne, annak ellenére sem, hogy látom rajta, hogy igyekszik. Megkeseredett kicsit ez az egész bennem és nem tudom, hogy hogyan lehetne helyrehozni
Ui:,
Köszi, ha eddig elolvastad, kérlek érdemben próbálj meg reagálni a témára





El kéne menni pszichológushoz. Ezeket a kettős érzéseket segítene rendezni.
A szövegezés elég nehezen értelmezhető, mintha a ragok félrecsúsztak volna. Illetve ott az elején azt írod ő utasított vissza. A fő kérdés mégis az, hogy veled van-e baj, hogy nem kívánod.
Nem értem hogy lehet, hogy "pszichológiailag" nem vágysz rá mikor a barátnőd, és fontosnak tartod a kapcsolatot. Hát én kapcsolaton kívüli szexnél csak a testét szoktam kívánni egy nőnek





"Sokszor volt, hogy visszautasított és egyedül kellett magamnak megoldanom, nagyon megalázó volt..."
Emiatt. Mi is több éve együtt vagyunk. A kapcsolat elején már attól is keményen állt, ha megöleltem, vagy simán csak átöltözött előttem. Aztán jött egy idő után a rendszeres "nincs kevem, fáj a fejem, fáradt vagyok", stb. És most ott tartunk, hogy nem is emlékszem, mikor izgultam fel rá magamtól, úgy igazán. Ritkán azért van szex, illetve kiszokott elégíteni szájjal, de valahogy mindig az az érzésem a visszautasítások miatt, hogy nem kíván igazán. Nekünk férfiaknak ez a legnagyobb libidógyilkos.










Hát, ha te ezt így elmondod neki és egy darab sajnálomot kapsz akkor szerintem lépj tovább. Magadat se alázod meg saját magad előtt és a másik idejét sem húzod, de ő se a tiéd. Ha nem bírjátok normálisan átbeszélni, hogy ki mit érzett pontosan és miért nem akart a lány veled lenni akkor én személy szerint nem tudnék egy ilyen egy helyben álló kapcsolatban lenni ahol a csak legyünk együtt aztán majd megoldódik helyzet van. Plusz ugye ott az önhibáztatás.
Én is voltam egy olyan kapcsolatban ahol magamat hibáztattam hogy miért nem megy vele ez meg ez viszont miután szakítottam vele rájöttem hogy annyit hazudtam magamnak is vele kapcsolatban, hogy evidens volt a válasz, hogy miért nem kívántam.
Nálam az ok az volt hogy egy önző kidgyerekként viselkedett (pl ott vártam az ajtó előtt de o nem jon le mert orkokra vadászik a hegyekben számítógépén)...de ezt fel kell ismerni, hogy én miért vagyok a másikkal, nekem miért kell ez a kapcsolat és miben hazudok magamnak. Ha már vannak rossz érzések akkor miért ragadok ebbe a szituba benne és ezt miért akarom. Ezek megválaszolása után el lehet dönteni hogy tényleg van e esélye vagy értelme a kapcsolat megmentésének vagy nincs.





Most olvasom a kommentet hogy megígérte hogy elmegy pszichológushoz de nem ment el....ennyire fontos neki a kapcsolat plusz nem állítasz neki határokat, ezt pedig kihasználja. Sztem adj neki ultimátumot pl: szivem tudod hogy szeretlek viszont változás kell a kapcsolatunkba. 1 hónapod van hogy elmenj pszichológushoz amit már egyszer megígértél de nem csinaltad meg. Most van még egy lehetőséged. Vagy próbálsz megváltozni (határidőn belül azért, különben komolytalan a dolog) vagy nincs értelme a kapcsolatunknak.
Ebbe részedről lehet egy olyan félelem hogy ha nincs nő még szex vagy alap beszélgetés se lesz utána senkivel, viszot az önhibáztatásnál még az is jobb. Felszabadító





Bocsánat, és SÚLYOS elírást vétettem. Szóval azt akartam írni, hogy én kapcsolaton kívül SEM csak a testét kívánom a nőnek.
#12 voltam





17
Szerintem inkább együtt mehetnének szexuálpszichológushoz, de csak akkor, ha egyáltalán van bármi értelme ennek a kapcsolatnak és a kapcsolat megmentésének.
Csak.... 22 évesen szexuálpszichológushoz?
Pont egy ilyen témát illetően, aminek egyértelműen, ösztönösen működnie kéne ennyi idősen?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!