A nárcisztikusoknak vannak határaik, a szexet illetően?

Helló!

23 éves, Szűz, nárcisztikus személyiségű srác vagyok.

Hosszú évekbe telt, mire önelemzéssel megtaláltam önmagam és nyíltan felvállalhattam ezt az oldalam.

Az előttem válaszoló jól írta! Más-más típusúak vagyunk, senki sem ugyan olyan. Az első válaszoló tapasztalataival ellentétben én még sosem bántalmaztam fizikailag egy lányt. Volt bennem kényszer, hogy pofáncsapjam, de tudtam magam tartani. A nő mégis csak a gyengébb fél. Nem túl nagy dicsőség megverni egy kisebb termetű nőt:) A fiúkkal más a helyzet. Annó középiskolás koromban sokszor éreztem kényszert, hogy neki menjek azoknak, akik dumálnak nekem, fenyegetőznek, anyáznak stb..

Nem mindig jöttem ki győztesként a bunyóból, mert gyakran jöttek túlerővel, de nagy örömet okozott, hogy kiálltam magamért és legalább pár ütéssel fájdalmat tudtam okozni. Emlékszem, az iskola orvos várótermében zúzódott nyakkal ültem az egyik széken, velem szemben meg az ellenfelem ült véres fejjel. Kielégítő látvány volt: D

A kapcsolatokról annyit, hogy 16 éves koromban volt egy barátnőm, akivel 1 évig voltunk együtt kisebb-nagyobb szünetekkel.

Nem tudom, más nárcisztikus is így van e ezzel, de én szeretem a sajátomnak tudni azt, ami az enyém. Megtudtam, hogy előttem már volt neki valakije, akivel szexuális kapcsolatot létesített. Elmondása szerint nem bánta meg. Emiatt én minden lehetséges módszerrel ártani akartam neki, a verés kivételével.

Szerettem őt! Sosem tudtam volna bántani. Amikor aztán a korábbi kis kalandját elmeséltem az apjának-anyjának, plusz az összes barátnőjének, így szépen lassan már tudott róla mindenki. Amíg ki nem tört a botrány, üzenetben szakítottam vele, és soha többet nem beszéltünk. Bár nem is kerestem. Máig a legjobb tettemként tekintek erre vissza, amit életemben csinálhattam:)