Hogyan engedjem el, h soha nem voltam sikeres a lanyoknal? Hogyan legyek túl ezen lelkileg?

Nagyvonalakban soha nem voltam a nők kedvence. Bár sokan (ismerősök, családtagok) helyes srácnak tartanak, soha nem voltam a nők kedvence. Ez következik abból is, hogy egyrészt én soha nem voltam egy túlzottan nagypofájú, társasági ember, nem járok bulizni, nem drogozok, nem iszok alkoholt, stb stb. Van azonban sajnos nekem is egy káros szenvedélyem, amely lassan négy éve, hogy az életem részévé vált, ez pedig a prostituáltak rendszeres, heti szintú látogatása. Végső kétségbeesésemben fordultam ehhez a "világhoz" 18 evesen, a covid vége felé, amikor semmi eselyt nem láttam arra, barmilyen szinten ki tudjam próbálni az intimitást. Először erotikus masszázsra jártam, majd szexpartnerekhez is nyilvan. Úgy kezdtem, h kipróbálom, milyen, aztán eltelt még egy év, és még egy év, és most tartok lassan négy évnél, és több millió elköltött forintnál (Dolgoztam suli alatt, és érettségi óta is folyamatosan). Csak a rossz élményeket fogom fel kidobott pénznek alapvetően, és nem is azt bánom, h anno elkezdtem, mert tudom, h akkor mas lehetosegem nem volt, és hogy mennyire kellettek ezek az alkalmak ahhoz, h az intimitás fizikai részét meg tudjam tanulni, még ha az érzelmit nyilván nem is lehet. Ennyi idő letelte után most már úgy érzem, belefásultam, kiégtem benne teljesen. EGy olyan pótcselekvés, mintha elmennék reggelizni...

És én személy szerint hiába érzem úgy, hogy képes vagyok rá, és bennem van az, h egy úgymond civil lánnyal is legyen akár laza akár komoly kapcsolatom, sajnos azt érzem, ez a hajó kezd elmenni. Folyamatos visszautasításokat kapok a társkeresőkön, az egyetlen lány, akibe tenyleg szerelmes voltam még gimis koromban és újra felvettem vele a kapcsolatot, szintén visszautasított, és teljesen depressziós lettem attól, hogy azt érzem, nekem soha nem fog több jutni, csak heti 1-2x 60 perc, pénzért. Tisztában vagyok vele, hogy ezt így nem lehet egész életemben csinálni, de ahogy a mondás tartja, egyszer vagyok fiatal, és ki kell használni. Olyan élményeket gyűjtöttem az évek alatt, amiket soha nem felejtek el (igenis vannak köztük is normalisak es igenyesek, csak jól kell valogatni), de azt érzem, h már elég volt, tovább akarnék lépni, de nem vagyok hozzá elég jó. Nem vagyok elég jó külsejű, nem vagyok elég magas, nem keresek eleget, stb stb. Manapsag ugyanis azt látom, h ahogy a mondás tartja, az erősebb kutyák "b...nak", azaz a jobb külsejű, nagyobb egzisztenciaval rendelkező srácokkal szemben sansza sincs a nőknél az olyan sracoknak, mint en. (Hába van örökségből egy panelem, meg keresek viszonylag jól a mostani munkahelyemen 22 éves létemre). Nem tudom, h mi a jobb: Beletörődni abba, h ez így alakult és elengedni, ergo prostizni addig, amíg lehet, vagy igenis folyamatosan próbálkozni társkereső appokon/a való életben, hátha egyszer összejön. Nem tagadom, lehet, h incel szaga van aposztnak (nem tartom magam alapvetően), ugyanis a sértődöttség is beszel belolem, h ami masnak összejött a nők kapcsan, nekem miert nem...

Azon is gondolkodtam, h szakember segitségét kérem abban, h fogadtassa el velem a szituációt, és hogy ezt a negy evet mar nem lehet visszacsinálni...

Jelenleg nem vágyom másra, csak arra, hogy legalabb egyser legyen egy olyan alkalom az eletemben egy nővel, mikor kölcsönös volt a szimpatia, és nem csak 60 percem van rá. Adott lenne sok minden (Lakas többek között), csak ott jövök a képbe ÉN, és a rengeteg hibám......