A nyitott kapcsolatban élő pároknál mennyire fontos a mennyiségi egyensúly?

Egyensúly sosem lesz!

36/F

Amit leírsz, az nyilvánvaló, mármint hogy ha van egy pár, ahol kb hasonló kaliberű a férfi meg a nő (tehát pl. a férfi is sportos, jól öltözködik, humoros stb) akkor is, ha nagyon le akarnak feküdni valakivel, akkor a nőnek kb 5 percbe kerül egy sportos stb. férfit találni, míg a férfinek több óra még egy átlagos nőt is felszedni.

Szerintem aki belevág az ilyenbe, az már van annyira felnőtt, és intelligens, hogy egyrészt tisztában van ezzela helyzettel, másrészt meg nem egyfajta versenynek éli meg, és nem is újabb lehetőségnek a féltékenykedésre. Eleve, egy nyitott kapcsolatnál ha a féltékenység szikrája felmerül, akkor jobb bele sem kezdeni.

Sokan a nyitott kapcsolathoz úgy állnak hozzá, hogy a fő céljuk nem a saját élvezkedésük, hanem a párjuk öröme is motiválja őket.

Én a feleségemmel 5 évig nyitott kapcsolatban éltem, bár már nem csináljuk egyébként. Sose volt ebből konfliktus. Ha nekem nem jött össze neki meg igen, az csak annál izgatóbb volt számomra és otthon bepótoltunk mindent. Általában hatalmasakat dugtunk ezek után. De volt hogy swingerbe jártunk, mert volt h találtunk árt párcserére is. Igazság szerint ez az egész nyitott kapcsolat egy olyan dolog amit élvezni kell, sodródni az árral, minimálisan sem szabad agyalni rajta.

3 - végre egy olyan is írt a témáról, akinek van gyakorlati tapasztalata!

Egy nyitott házasság, egy többes szex nagyon stabil kapcsolatot feltételez, ahol nincs ilyen elszámolósdi, egyenlősdi.

Nálunk a feleségemnek kb. 3x több pasija volt mint nekem nőm, viszont volt egy év pl. amikor minden nap ugyanazzal a két nővel (nejem + egy másik) bújtam ágyba.

Szerintem praktikus, ha van egyensúly, mégsem kritikus.

Nekem is van saját tapasztalatom sok éves párkapcsolat úgy kinyitása, hogy abban mindketten hittünk már a párkapcsolatunk elején is, de mindketten mondtuk, hogy érdemes megvárni, hogy erősebb legyen a párkapcsolatunk, aztán végül is ahogy alkalom szüli a tolvajt, úgy nálunk is úgy esett, hogy nélküle voltam barátokkal üdülni, ahol egy barátom szerint vki kikezdett velem, ami nekem fel sem tűnt és csak mi újság beszélgetés során meséltem az otthoninak, aki buzdított, hogy érezzem jól magam nélküle is.

Abból a szempontból jó volt, hogy volt egyáltalán szex, amiért meg ezt mesélem itt most a másik fele, hogy engem zavart, hogy neki otthon mennyivel kevesebb igénye van egyáltalán a szexre, viszont ebből a szempontból volt logikus tényleg ki is nyitni a kapcsolatunkat.

Ugyanakkor már nem vagyunk együtt, de szerintem nem emiatt mentünk szét sok év után.

Amúgy azt is szeretném még ideírni, hátha nem mindenki tudja, hogy genetikailag a férfiak pubertás korban a legfickósabbak, akinek mindenről csak az jut eszébe és nincs túl sok szex neki, ám ahogy idősödik, úgy csökken ez a vágy általában, míg a nők épp a korral lesznek egyre kívánósabbak nagy általánosságban. Ez elég ijesztő információ volt nekem 17 éves nőként is, amikor csak azon járt a fejem és nem volt túl sok nekem tényleg semmi, aztán ahogy idősödtem és nálam jóval idősebb emberekkel kerültem hosszabb távú párkapcsolatokba, egyértelmű, hogy problémát okoz, ha a férfi megelégedik heti egyszer, max. kétszer, én meg rosszul érzem magam, ha azt mondom, hogy minden nap kétszer simán csinálnám... Így nincs is szükség mennyiségi egyensúlyra, hiszen mit frusztrálódom azon, ha csak én mulatok, neki meg igénye sincs rá, ha őt ez nem zavarja, akkor én miért hagyom, hogy zavarjon?

Szóval szerintem, kérdező, logikus lenne az egyensúlyi igény, de közben mégsem az, mert egyszerűen más az emberek igénye a korukból és a születési nemükből fakadóan, ergo nem érdemes általánosítani, annyira egyén függő.