Kis péniszű férfiak akik elfogadták testi fogyatékosságukat, hogyan sikerült?

Eleve a kérdésfeltevésben egy hibás hipotézis van elkönyvelve igaznak: az átlagos péniszméret NEM 15-16 cm. [link]

De utána lehet keresni más forrásokban is, pl. itt egy külföldi, korra lebontva (át kell váltani a mértékegységet). [link]

A "hamis, torz képet" tehát te és a hozzád hasonlók terjesztik.

A férjem 13 cm körül van, hála istennek neki se jutott eszébe soha - nem is volt rá oka - hogy "fogyatékossága" lenne. Engem olyan szinten érdekeltek a számok, hogy hároméves kapcsolat után jött fel a téma egyáltalán.

Le lehet pontozni nyugodtan, attól még igaz.

És melyikkel jobb szexelni? Azzal akit szeretsz a "kis" méret ellenére is, vagy olyannal aki csak kihasznál mert tudja, hogy a "nagy" méretével bármelyik csajt megkaphatja?

Mert a méret mellett fontosabbnak kellene lennie az érzelmeknek, a férfi kinézetének, a humorának és csak sokadik szempont lehetne a farok méret. Vagy a punci kinézet.

"Es arrol nem szolt az irasod hogy

szerinted jobb e nagyobbal."

Hogy megválaszoljam ezt a kérdésedet is: szerintem nem jobb nagyobbal. Sőt, pár centi plusz, és már fáj is.

Az amatőr szexvideók meg, mint a valóság - ne röhögtess. :) Persze, biztos az összes kutatás, meg felmérés kamu - az is, ami a szülőknek szól a péniszméret korfüggő változásáról (ld. második link), ugyan már. De látom, te bebeszéltél magadnak valamit, és akárki akármit állít, neked akkor is csak az lesz az igaz. Úgyhogy részemről itt befejeztem a témát,

21. voltam.

A testi fogyatékosság akkor okoz súlyos lelki problémát, ha olyasvalamiben gátol, ami az életed, az identitásod fontos része. Egy átlag embernek egy ujj elveszítése egy trauma, egy zongoristának meg kb a világ vége. Szerintem a legtöbb férfi úgy van szexszel, mint zongorista a zongorázással, és a kis farok a zongorista hiányzó ujja. Amit te elfogadásként írsz le, hogy pozitívan probálsz hozzáállni ahhoz, hogy zongorista vagy, aki nem tud zongorázni. Hát... sok sikert hozzá.

Az elfogadás az, hogy ehhez képes vagy tárgyilagosan hozzáállni. Nem egy szerencsétlen, nyomorult zongorista vagy, akit megvert az élet, és nem zongorázhat, hanem egy ember, aki k.rvára szeretne zongorázni, de ehhez csak 9 ujja van, és ezt kompenzálnia kell valahogyan, vagy le kell mondania a zongorázásról. Egy zongorista zongorázik, egy ember viszont 1000 dolgot csinálhat, amiből csak egy a zongora. Teljesen más attitűd.

Tárgyilagosan nézve a problémád: a péniszed a méreténél fogva nem képes ütemes mozgással elég stimulációt biztosítani egy nőnek az orgazmushoz. Ez baj, szinte minden nőnek egy komoly lemondást fog jelenteni, de van ennél két sokkal fontosabb kérdés:

1: képes vagy-e ezt kompenzálni valamilyen más módon, hogy a kompromisszum mérlege a nő szempontjából pozitív maradjon?

2: képes vagy-e magadra férfiként tekinteni, ha mondjuk nem a farkaddal, hanem más módon elégíted ki a nőt?

Ha ezekre nem találsz megoldást, akkor még mindig ott van az is, hogy keresel valami teljesen mást, amiben jó vagy, és a férfi identitásodat nem a szexen kereszült éled meg. Ameddig a szemedben a férfi boldogság a behatolásos szexen áll, addig nem lesz könnyű elfogadni a helyzetet.