Miért unom meg a szexet mindig ugyanazzal a nővel?

Mielőtt sztereotípiákba bocsátkoznának a válaszolók, pár fontos pont rólam:

- Az átlagnál jóval kisebb mértékben nézek pornót, párkapcsolatban egyáltalán.

- Nem vagyok a csajozós macsó archetípusa. Igazából az életben és a szociális helyzetekben kissé esetlen, átlagos srác vagyok, akit legtöbbször mellőztek a nők, illetve barátzónába raktak.

- Elfogadónak tartom magam a mássággal, ugyanakkor én magam tisztában vagyok azzal, hogy a nőkhöz és a nőiességhez vonzódom, tehát ilyen jellegű elfojtás biztosan nincs.

- A párkapcsolataimat mindig komolyan veszem. Elvből nem lépek félre és ha érzem, hogy nem az igazi, igyekszem megbeszélni, ha lehet közös nevezőre jutni, akkor jó, ha nem, akkor kár erőltetni. Bár sokszor és sokáig voltam magányos, nem vagyok kapcsolatfüggő.

Ahogy "öregszem" egyre jobban tudom, hogy ki vagyok én és mit akarok az élettől, emiatt egyre jobb kapcsolataim vannak, ami az emberi, együttélés, stb. részét illeti. Éppen emiatt is aggasztó, hogy ami az elején napi több alkalom, az később már kényszeredetten megy akár hetente vagy kéthetente egyszer.

Merevedési problémáim nincsenek és arról sincs szó, hogy nem vonzódnék a partneremhez, mert ez is egy fontos szempont az ismerkedéseimben. Tökéletesen illik rám a "legjobb nőt is unja valaki" mondás.

Miért van ez? Egész életemben nagyra értékeltem az őszinteséget, most mégis gyávának érzem magam, mert hogyan értesse meg egy férfi egy nővel, hogy már nem kívánja szexuálisan, de nem azért, mert a nő már ne lenne vonzó és nem is azért, mert már nem szereti (emberileg szeretem, mert jó ember), hanem mert másra vágyik. Másra, eltérőre, különbözőre.

Más férfi, aki tapasztalt hasonló problémát, hogyan oldotta meg?