Miért izgat a tudat, hogy?

#11: Egy 42 éves férfiról van szó, egy 28 éves nővel :D

Miért lenne velem évek óta, miért él velem, és miért szeretne velem családot, ha nem gondol rólam jókat? Logika?

Ki mondott olyat, hogy a tulajdonom?

Azt mondtam, hogy az enyém. Enyém, ergó velem van, velem él együtt, velem szeretne családot, engem szeret, velem tölti a mindennapjait, velem oszt meg mindent, örömét, bánatát stb, tőlem kér tanácsot. Nem máshoz fordul ezekkel.

Évek óta, ez 2,5 évet takar. 1 éve vagyunk együtt. Nem “csak” ígérget. Ezt te honnan vetted? Ő is ugyan úgy szeretne, nem csak én. Nem védekezünk, még csak “megszakítással” sem. Ha jön, jön. Eddig azért nem álltunk rá komolyabban, mert el szeretnénk ebből a városból költözni, meg nekem épp nem túl jó a munkahelyem. Amíg ezek nincsenek letudva, addig nem szeretnénk kimondottan belevágni.

És nem, köze nincsen a “pénzhez”. A válása kellős közepén volt, amikor megismerkedtünk. Az ex felesége eléggé úgymond kisemmizte, mind lelkileg, mind pénz ügyileg. Azért hagyta ott, mert a nő betegesen féltékeny volt, köszönni sem engedte senkinek. Öngyilkossággal zsarolta, ezért inkább otthagyta. Sehogy semmilyen értelemben nem volt akkor a toppon, depressziós is volt, elég sokat dohányzott, és sűrűn ivott is. Nagyon ki volt idegileg. Azóta amióta együtt vagyunk, teljesen egészséges életet él, sportol/unk, programozunk együtt, besegít itthon is mindenben, kérés nélkül. Veszekedni sem szoktunk, néha van egy kis nézeteltérés, de nagyobb vitánk még soha nem volt.

Amikor összejöttünk, kb nulláról kezdte az életét, mint egy “tini” fiú, aki épp most költözik ki a szülői házból.

Nem a pénze miatt vagyok vele, hanem a személyisége miatt. Soha, semelyik velem egykorú exem sem bánt velem így, mint ő. Tisztel, és nem csak “bejárónő”ként vesz számba engem itthon. Szeretem, élvezem vele az élet minden percét. Boldog vagyok.

De a kérdésben nem párkapcsolati tanácsokat kértem.