Nős férfi közeledését nekem kéne kivárnom, vagy én is léphetek?

Szinte már egyértelmű, hogy nagyon érdeklem. Azt nem tudom, hogy komolyan, vagy csak szex (kb ki is mondta már hogy nagyon szívesen lefeküdne velem), de én kb kiskorom óta oda vagyok érte, tudom, hogy erkölcs ide erkölcs oda egyszerűen nem tudnék nemet mondani ha oda kerülne a sor... (Sőt mielőtt kiéleződne erre a válaszadás - egész életemben kihasználtak a férfiak, mindig önzetlenül álltam hozzájuk, de mindig és mindig csak elvettek tőlem. Azóta szemléletet váltottam és úgy gondolom túl rövid az élet ehhez, önző leszek és nem fog érdekelni más. Tehát ha akarok valakit akkor akarom, és nincs akadály... Maximum ha ő nem akarja. De úgy néz ki igenis nagyon akarja.)

Már eléggé rezeg a léc, már kb fél éve tart ez... És még mindig olyan kis lépésekben haladunk, én meg már minden este muszáj elővennem a dildómat és végig rá gondolok, mert teljesen kivagyok tőle... Tehát kezdek becsavarodni.

De ilyen helyzetben nem nekem kéne lépnem, ugye? Ez nem klasszikus felállás, az ő döntése a mérvadó hiszen ő van házasságban...