Beletörődnetek, vagy lenyelnétek a békát hogy valszeg soha nem lessz senkitek?

Bár én nő vagyok, és nincsen semmiféle perverzióm, csak egy normális kapcsolatra vágytam sokáig, de teltek az évek és nem sikerült. Fent voltam számtalan társkeresőn, jártam szórakozóhelyekre, próbálkoztam millió módon, de nem kellettem senkinek. Már egy jó 10 éve megbékéltem a helyzetemmel. Beletörődtem, hogy ez van.

És ne gyertek azzal, hogy “te nő vagy, olyan nincs, hogy ne találnál valakit, aki megdug”. Dugásra is csak lepukkant, igénytelen, undorító fickók találtak meg. Én tiszta vagyok, ápolt, csupáncsak ronda. Ennélfogva nem kellek senkinek.

Én már pár éve elengedtem.

Valszeg azért tudtam megtenni mert pár évvel ezelőttig azért volt annyi, megéltem annyi dolgot ami az akkori átlagembernek 2, egy mai fiatalnak meg 5-6 teljes életre is elég élmény lenne. :)

A vágyaidról lemondani nem tudsz. Nem választás kérdése hogy vannak-e vagy sem. Próbálhatod elnyomni, úgysem tűnik el, csak frusztrálni fogod magad.

Amiben választhatsz az hogy vállalod-e önmagad, irányítod a sorsod, az életed, vagy csak elszenveded a létezést.

Én sosem erőltettem, ami nem megy azt nem kell.. elvagyok egyedül.

Ha találok hozzám passzolót az nyilván nem rossz. De nem félek attól, nem fogok erőszakoskodi azért, mert félek hogy egyedül fogok megöregedni, meghalni. Világ életemben egyedül voltam, és ami nem volt az nem tud hiányozni.