Mit tegyek hogy én jobban tudjam élvezni a szeretkezést? Mit tudd tenni a párom korai magömlés ellen?

Sziasztok! Szóval nem igazán tudom, hogy hogyan kezdjem…

Soha sem szerettem semmit sem siettetni, éppen ezért a szüzességem elvesztését sem, úgy voltam vele ha majd meg tapasztalom mi is az a szerelem akkor majd úgy is megtudom. 22 éves koromban idén csapott belém Amor nyíla, bele szerettem egy fiúba. Igazából elsőként a maga az énjébe/ lelkébe szerettem bele mint kinézetébe. Egy éve ismertem már az egyetem miatt majd 2. Év nyarán végül összejöttünk. Nagyon nagyon nagyon szerettem a fiút főleg mert semmit sem erőltet türelmes és mindig azon van hogy bearanyozza a napomat. ( Fordítva is igaz én is igyekszem mosolyt csalni az arcára és támogatom ott ahol tudom). Végül 3 hónap után feküdtünk le először egyben vesztettem el a szüzességemet. Egyeltalán nem fájt, sőt nagyon figyelt rám és óvatos volt ami nekem egy nagyon pozitív élménynek számított és ezért szerencsésnek is érzem magamat amiért ő a társam. Azóta eltelt 1 hónap és kisebb ,,problémák’’ adódtak szeretkezés közben. Mindig is szégyelte, hogy nem rendelkezik túl nagy szerszámmal elmondása szerint ( mivel nekem ő az első ezért én nem tudok nyilatkozni vagy összehasonlítani senkivel, ami nem is baj mert tudom mindenki így tökéletes ahogy van ezt neki is elmondom minden alkalommal) Az első alkalom utántól kezdve elkezdett ,, ügyetlenkedni’’ illetve a korai magömlés is jelentkezett nála, ami annyit tesz hogy előjáték után épphogy beteszi már a bejáratnál elélvezz vagy 1-2 lökéstől. Nekem ilyenkor pislogni sincs időm. ( Mindketten védekezünk mert fontosnak tartjuk a védelmet és egyikünknek sem probléma ez, én fogamzásgátlót használok, ő gumit) szóval visszatérve és a szeretkezésből szó szoros értelmében semmit nem érzek… A párom ilyenkor nagyon mérges és csalódott magára és nagyon ostorozza magát ilyenkor magába. Elmondása szerint korábban nem volt ilyen. Ilyenkor azonnal megpuszilgattom és elmondom neki hogy nagyon szeretem és hogy lehet csak idő kell neki vagy ,, bele kell tanulni’’ ami szerintem nem szégyen. És én itt leszek mellette. Inkább úgy mondanám,, együtt bele tanulunk’’

Ilyenkor megenyhül de akkor is csalódott és egy ideig kattog magába ami miatt én izgalmi állapotban maradok ilyenkor A) egy sóhajtás után felöltözök és csinálom a dolgom. B) Megpróbál utólag kedvezni és rásegíteni ujjal és nyelvvel de ezek is inkább csak kellemes érzéseknek tudom beazonosítani. Most már 1 - majdnem 2 hónap telt el és nem változott sok minden…:( Próbálok vele nyíltan beszélgetni no tabu nélkül amire nyitott is. Próbáltunk utána olvasni, gyakorolni és minden előre lépésnek úgy örültünk mint kis gyerek a cukornak ( ha ez azt jelenti pl 1 perccel tovább bírta mint legutóbb) Nagyon szerettem őt. Eszem ágában sincs elhagyni őt ( ezt azért iróm le mert úgy is lesz olyan aki azt írja hogy keressek mást mint ha csak egy megunt játékszer lenne >:( ) Igazából az lenne a kérdésem hogy valaki hasonló cipőben járt már igy? Nekik mi segített? Modorált értelmes válaszokat nagyon megköszönném!❤️

22\ lány