A férfiak alapjaiban nem monogàmok, akkor mégis miért kényszerítik magukat bele egy kapcsolatba?

Buta általánosítás. Sokan vagyunk, akik szeretik (vagy szeretnék) a stabil párkapcsolatot, netalán a házasságot. Aki nem, az meg azzal dug, akivel akar. Vagy aki jut neki.

A férfi egyszerre vágyik családra és jó csajokra is. Persze a kapcsolat során különböző fázisok vannak. Van nagyon monogám fázis, van utána olyan fázis is, amikor az asszony már nem kívánja annyira a szexet, akkor a férfi még mindig nagyon kívánja, ez kb. 50 éves kor felett szokott lenni, amikor a nőnek megváltozik a libidója, ekkor a férfiak egy jó ideig tűrnek, de utána kitalálnak valami megoldást arra, hogy a szexigényük valamennyire ki legyen elégítve. De a férfiak azért is vágynak a változatosságra, mert genetikailag bennük van a magok elszórásának a vágya. A férfi azért vágyik társra is, meg utódokra is, erre a legjobb megoldás a család. Mivel a házasságon belül a szex sokszor, hosszú időszakon át nem kielégítő, ezért a házasság melletti szexpartner (nem barátnő) paradox módon segítheti a családi életet, hiszen a férj akkor nem hagyja el a családját egy másik csak miatt.

A monogámia olyan, mint a kapitalizmus: közel sem tökéletes, de nem tudunk jobbat.

Szóval ahogy #2-es is írja, attól, hogy fejben nem vagyok monogám, párkapcsolatilag tartom magam hozzá.

Mert ez a nők és így a társadalom elvárása.

Ha nem lenne kötöttség, akkor nem lenne izgalom sem. Nem izgibb időnként félrekúrni, úgy, hogy az nem teljesen elfogadott, mint mindenkivel gond nélkül szexelni ?