Nem szűz nőként mennyire valid kérés egy férfitól, hogy vigyázzon, mert fáj?

Csak mert már hallottam pasi szájából, hogy "az ilyen ne játssza a hattyú halálát, mikor már full be van járatva", de az igazság az, hogy annyira nem vagyok, mert egy partnerem volt, két kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor voltam vele, és minden alkalommal bénázás ment (lelankad, kicsúszik, be se megy tövig, gyors elélvezés stb.), meg eleve nem volt túl nagy a mérete. A szűzhártyám se szakadt át, de ehhez hozzátartozik, hogy nem volt mindig olyan tág nyílás rajta, mint most, egyszerűen az évek során "nyúlt ki" tamponhasználat, nőgyógyászati vizsgálat, maszturbáció és hasonlók hatására. Most is tudom, hogy lehetne annyira feszíteni, hogy megérezzem. Nem fordult elő, hogy ne fájt volna a behatolás.

Egyrészt már abban sem vagyok biztos, hogy ez egészségügyi szempontból normális, másrészt jelenleg úgy érzem, lennének gátlásaim, ha jeleznem kéne egy partnernek, hogy mi a helyzet. Ti hülyének/álszentnek néznétek ezért egy nőt? Egyáltalán hajlandóak lennétek vesződni vele? A szüzekkel kapcsolatban az az érvelés szokott menni, hogy macerás velük ugyan, de legalább különlegesnek érezheti magát, aki első nekik, a tapasztalt nők meg értelemszerű okokból kedveltek (tudják, mit csinálnak). Én tulajdonképpen a legszerencsétlenebb kombináció vagyok, amit el lehet képzelni.