Tenyleg igy mukodnek a ferfiak? Mit gondoltok?

Egyetértek a 18assal. Ráadásul itt a fogalmakkal is gond van.

A poligámia többnejűséget/többférjűséget jelent. Azaz férfi esetében, egyidőben több nővel kapcsolatban élni, és azok igényeiről gondoskodni. Na már most ha ösztönökre hivatkozunk: miért is élne együtt X számú nővel a férfi, ha neki csak annyi elegendő hogy szórja a magvait, és tovább is áll? Az jó indulattal is promiszkuitást jelent, és nem poligámiát.

A nő pedig nem kevésbé promiszkuis mint a férfi. Ez a téveszme még a valláserkölcsi hiedelem miatt alakult ki, ami azt is bőszen beültette az emberek fejébe, hogy a női szexualitás mocskos, tisztátalan.

Azt egyenesen butaság állítani hogy a nő monogám, a férfi meg poligám. Mivel a 2 ellentéte a másiknak, nincs kölcsönhatás, létre sem jöhetne ilyesfajta kapcsolat. Sokkal helyesebb akkor már sorozat monogámiában gondolkodni. Ez pedig mind a nőkre, mind a férfiakra jellemző.

"Viszont az embergyerek több éven át gondozást igényel, az anya el sem mozdulhat mellőle, mert baja esik. Ezért a nőnek az a biológiai célja, hogy olyan férfit találjon, aki gondoskodik róla és az utódáról, nem pedig az, hogy végtelen számú gyereket szüljön."

Ennek a megoldására találta ki természetanyánk az úgynevezett szerelmet. Néhány év alatt (amíg az utód valóban annyira fiatal, hogy járni-kelni sem tud önállóan, ezért anyukának kézben kell őt hordoznia, ezáltal kiszolgáltatva mindkettőjüket a külső veszélyforrásoknak) lecsengő biokémiai folyamat. Az apát az anya mellett tartja, ameddig erre szükség van a gyerek életben tartásához; ha úgy tetszik, anyuka vigyáz babukára, apuka vigyáz anyukára (hogy anyuka életben maradjon, és vigyázni tudjon babukára).

Monogámia alatt, amikor az állatvilágról beszélünk, az egyetlen társ örök életre szóló kiválasztását szokás érteni. Az embereknél ezt látjuk? A nők mindig, minden körülmények között egyben akarják tartani a párkapcsolatukat? Nem a minőségre mennek (mert biológiai szempontból a minél jobb génállománnyal rendelkező férfi utódjának a kihordása az érdekük), hanem a kizárólagosságra? Really?

Szerintem kiegyezhetünk abban, hogy Czibók Lacit (RIP) nem a biológiai szaktudása miatt szerették a nézői, a valóságban pedig egyik nem sem monogám beállítottságú gyárilag.

"Viszont az embergyerek több éven át gondozást igényel, az anya el sem mozdulhat mellőle, mert baja esik. Ezért a nőnek az a biológiai célja, hogy olyan férfit találjon, aki gondoskodik róla és az utódáról, nem pedig az, hogy végtelen számú gyereket szüljön. Ellenben a férfinak elvileg az a biológiai célja, hogy minél több nőt megtermékenyítsen."

Ez egyáltalán nem logikus. Mi értelme lenne annak, hogy egy faj nőstény és hím egyedei eltérően akarnak szaporodni. A hím akkor szórhatná a magját mindenfelé, ha a nőstény utána egyedül neveli a kölyköket és leszarja a hímet. Vagy esetleg megeszi, mint a pókok. De annak semmi értelme, hogy a nő arra tervez, hogy együtt nevelik, a férfi meg lelép. Így rögtön halálra is ítéli az utódot.

Amúgy az állatvilágban rengeteg szaporodási minta van, nekünk melyiket kéne figyelembe venni? Vannak monogám állatfajok, ahol a hím is monogám, vannak poligámok is, ahol egy hímre jut sok nőstény, sok hím pedig korán meghal vagy egyedül bandukol élete végéig.

Szerintem ez tipikus példája az érzelmi csúsztatásnak - mármint nem a te részedről, hanem a videóból leszűrt következtetéseket illetően. Van egy csomó igazság abban, amit leírtál, de mégsem tudok férfiként azonosulni a megfejtéssel.

Odáig egyetértek, hogy átlagosan nézve a férfiakban gyakrabban, könnyebben alakul ki konkrét - a "de jól néz ki" szintjén túlmutató - szexuális vágy valaki iránt. Ahogy azzal is egyetértek, hogy ez egy tökéletesen működő párkapcsolatban is bármikor előfordul, miközben a nők többsége számára ez teljesen idegen. Ilyenformán lehet mondani, hogy a nők monogámabb beállítottságúak, mint a férfiak.

Azzal ugyanakkor nem értek egyet, hogy ez általánosítható lenne. Ismerek olyan nőt, akinek mindig forr a vére, és olyan férfit is, aki nem nagyon vesz észre más nőt az aktuális partnerén kívül. Egyszerűen a férfiaknál ez sokkal gyakoribb.

Azzal sem értek egyet, hogy ez csak a következményektől való félelem miatt nem történik meg - vagyis igen, de nem úgy. Amit te gondolsz az az, hogy ha a pasid nem félne attól, hogy megtudod, akkor simán megcsalna. Ez így tényleg szarul hangozna, mintha valami kisgyerekkel élnél; és bizony vannak is ilyen emberek - nem csak férfiak.

Valójában inkább úgy írnám le, mint ahogy az ember legszívesebben szórná a pénzt, meg tenne is félre öregkorára, de a kettőt nem lehet egyszerre, ezért választ. A csávó szeretne veled élni, és tudja, hogy ennek az az ára, hogy mással nem lehet. Nem azért nem csal meg, mert fél, hogy megtudod, hanem mert fontosabb neki, hogy veled legyen hosszú távon - vagy éppen a saját elvei -, mint a pillanatnyi élvezete.

Azzal sem értek egyet, hogy ezt olyan nehéz lenne kibírni. Az esetek 99%-ban egyáltalán nem az, az a kérdés, hogyan áll az ember a témához. Lehet a vágyakat elnyomni, meg a helyükön kezelni. Egyszerűen tudom, hogy a pillanatnyi vágyam kiélését 3 percig okoz majd örömet, utána meg sokáig bánom majd, mintha az életcéljaimra félretett pénzt elköltöttem volna egy üveg italra.

Azzal sem értek egyet, hogy ennek az egésznek hatalmas jelentősége lenne. Mintha egy ember ösztönös hedonista vágyait azonosítanád a teljes személyiségével, és egy frusztrált, sóvárgó kiskutyát képzelsz magad elé, aki csak arra vár, hogy elfordulj és ellopja a kajádat a tányérodról. Valójában pont az van, hogy annak az embernek van egy tudatos oldala, és pontosan fel tudja azt mérni, hogy te és a veled felépített közös valami fontosabb, mint néhány percnyi hedonizmus.