Mi a véleményetek a pedofíliáról, mi az ami miatt ez ősztársadalmilag ennyire elítélt, illetve akinek ne adja a jó isten volt ilyen jellegű tapasztalata/élménye az, hogy élte ezt meg gyerekkorába, illetve később értettebb fejjel visszagondolva rá?

Pedofília orvosi/pszichológiai jelentése: szexuális vonzódás olyan korú gyerekekhez, akik még a serdülőkor előtt állnak, másodlagos nemi jellegeik még nem alakultak ki. Pedofil az a férfi vagy nő, aki tartósan ilyen vonzódást érez.

Önmagában ez nem jelenti azt, hogy aki ilyen értelemben pedofil, az gyerekekkel szexuális kapcsolatba is lép, közösül velük, megerőszakolja őket, tehát önmagában ez nem elítélendő, főleg, hogy aki pedofil, az nem tudatosan választja ezt magának.

Azok a személyek, akik gyerekekkel szexuális kapcsolatba lépnek, megerőszakolják őket, gyakran nem pedofilok, azaz nem vonzódnak hozzájuk, hanem olyanok, akik a hatalmukat élik ki ezzel, azt élvezik, hogy kiszolgáltatott gyerekeken uralkodhatnak.

A közvéleményben ez a két dolog összemosódik, azaz a legtöbb ember és a sajtó egy kalap alá veszi a gyerekekhez vonzódó pedofilokat és a gyerekeket erőszakolókat.

Az, hogy társadalmilag mennyire elítélt, függ az adott társadalomtól. A történelemben nem volt mindig és mindenhol annyira elítélt, mint a mai európai kulturkörben. Akár régi európai kultúrákra gondolunk, pl. ókori görög vagy római, akár Európán kívüliekre, pl. japán, jóval kevésbé elítélt dolog volt, mint itt és most. Pl. Japánban az úgynevezett tiltott pornográf felvételeket jóval később tiltották be és főként amerikai nyomásra. A pedofil témájú manga és anime talán még ma is megvan, ha azt is be nem tiltották azóta. Nyugat-Európa egyes országaiban az 1970-es években (miközben ott is törvény tiltotta a kiskorúakkal történő közösülést) legálisan lehetett kapni olyan újságokat, amelyek ma gyerekpornónak minősülnének.

Akinek gyerekkorában szexuális élménye van felnőttel, az legtöbbször traumatikus. Ez nyilvánvaló akkor, amikor erőszakkal, vagy a gyermek akarata ellenére történik valamilyen cselekmény. De akkor is traumatikus lehet, ha nincs szó erőszakról és a gyermek beleegyezésével történik (a jog nem ismer el beleegyezést), még akkor is, ha maga a cselekmény a gyermeknek kellemes érzést okoz, és ennek az oka legtöbbször az, hogy a felnőtt a gyermeket titoktartásra kéri és emiatt a gyermek úgy érzi, hogy valami bűnös és tilalmas dologba keveredett és ez szégyenérzetet okoz nála.

Kiegészítés (2-es vagyok): Véleményem szerint a pedofília európai/amerikai megítélésében a zsidó/keresztény vallási kultúra is szerepet játszik, amely úgyszolván mindent tilt, ami összekapcsolja a gyerekeket a szexualitással. Nem csak azzal, hogy minden házasságon kívüli szexuális cselekedetet paráználkodásnak minősít, hanem azzal is, hogy szinte még a szexuális felvilágosítást sem engedi. Ez egy túlzott prüdéria, amely alapból bűnös dolognak tekinti a szexualitást és ez hatványozott a gyerekek esetében, az ő szexualitásukat gyakorlatilag nemlétezőnek tekinti ez a kultúra. Az 1970-es években megfigyelhető, a pedofíliával megengedőbb álláspont az 1960-as években indult szexuális forradalom egyfajta túlzott kilengéseként értelmezhető.

Az európai/amerikai kultúrkörön kívül, pl. a "természeti népeknél" jóval természetesebb a gyerekek és a szexualitás kapcsolata, mert a zsidó/keresztény prüdéria náluk egyáltalán nem létezett. Sok ilyen népnél a gyerekeket úgy készítik fel a felnőtt életre, hogy a szexualitást sem felejtik ki a nevelésből. Pl. már serdülőkorú vagy még a serdülőkor előtt álló lányok rituális termékenységvarázsló táncot járnak, amelynek során a nemi szervüket pl. egy valamilyen istenséget megszemélyesítő fához dörzsölik.

A globalizmussal ezek a dolgok lassan, de biztosan kihalnak, mert az európai/amerikai kultúra behatása ezeket is "pedofíliának" minősíti.

Ezzel a vággyal csak az a probléma, hogyha valaki megéli, azzal egy képlékeny, rendkívül sérülékeny lény lelkébe, ki nem fejlődött szexualitásába avatkozik bele ki tudja milyen lelki (és testi) sérüléseket okozva.

Ezek a traumák egy életre elkísérhetik, akadályozhatják, hogy egészséges felnőtt váljon belőle.

De szerintem előnytelen folyamatokat indít el a felnőtt félben is. Óhatatlanul megváltozik a stabil, védelmet nyújtó szerep önző, bántalmazó szereppé.

Az ilyen személynek szerintem szakember segítsége és ezen helyzetek messzi elkerülése meghozhatja az eredményt.

Hozzátenném azt is, hogy nagyon nehéz dolguk lehet azoknak, akik küzdenek ezzel.

Ha képesek megmaradni az etikailag helyes úton, azok nem hogy hasznos tagjai a társadalomnak, de számomra hősök is. Hiszen ezzel önmaguknak is fájdalmat okoznak azért, hogy megóvják a gyermekeket. Nagyon kevesen képesek lemondani az önzésről, legyen szó bármilyen vágyról.

Ha társadalmilag elismernénk a passzív pedofílokat erőfeszítésükért, nagy lépést tennénk, a gyermekbántalmazások csökkentéséért.

Az öcsémet gyerekként molesztálták, és még mindig nem jött belőle 100% helyre.

És én szeretnék különbséget tenni aközött, aki valami oknál fogva felizgul egy gyerekre, meg aközött aki tényleg bánt is gyerekeket. Néha én is gondolok arra, hogy kalapáccsal verjen agyon azt, aki megállás nélkül kiabálva telefonál a hajnali buszon, de mégsem teszem meg. Gondolni bármire lehet, teljesen legális. Cselekedni már egész más dolog.

Két dolog traumatizálhatja a gyereket: a tényleges fizikai/lelki, mentális rábeszélés, erőszak illetve a társadalmi elítélés.

Ha ezek nincsenek, akkor az életkornak megfelelő közeledés biztosan nem.