Nagy baj ha valaki fiatal korából kimaradtak a lányok?

Konkretizáld már az időt! Mi az, hogy fiatal korából?

Nem baj, de egy adott életkorban mindig hátrányt jelent a csajozásban az előző korban csajozásban meg nem szerzett tapasztalat. A 14-24 év arra való, hogy aki jobbra balra csapong, az megértse az alap kapcsolati dinamikát, és mire 30-hoz ér, már tartós kapcsolatot is ki tudjon alakítani.

Ha te - velem együtt - 16-24+ éves korodban nem nőztél, akkor az a hajó már elment, vissza nem hozható. Azonban ettől még tobzódhatsz a csajok közt - ha van fellépésed és egzisztenciád - 30valahányig, és még mindig "kiélheted" magadat, hogy ne az legyen minden harmadik nap a kérdésed a házasságban magadhoz, hogy biztosan jól döntöttél-e.

41FHET

Szocializáció szempontjából sem számít sokat, ha visszahúzódóbb vagy és nehezen ismerkedsz.

A hölgyek manapság úgyis valamivel "kezdeményezőbb"-ek. Mármint a társas viszonyokra értem (segítségkérés, informálódás szempontjából.)

Még a 30-as, 40-es éveidben sem késő a megfelelő párkapcsolat kialakítása. Inkább az 50.-dik életév jelenti a TÉNYLEG IDŐSEBB életszakaszt ma már.

Hidd el, hogy a tartósan munkanélküli állapotnál egyáltalán nincs hátrányosabb helyzet. (Egyik férfi ismerősöm kicsit "élősködő" fajta. Még nyugdíja sincs, mert nem volt hosszabb távon tartós munkaviszonya. Sehol sem volt hajlandó megmaradni évekig.) Na, ez a VALÓBAN ULTRAGÁZ!

Igaz!

De ha leszhartak a nők egész életemben akkor mit kellett volna csinálni?

Én 44 éves vagyok, szinte sosem volt sikerem, most meg már hova, minek teperjek?

Ez van, ilyen élet jutott.

Pont úgy fogom fel hogy van olyan ember aki ült már Hárlin, és van olyan aki sosem fog.

Ezen nem érdemes pörgetni magad, én a hobbijaimba találtam meg az örömömet, nem a nőkben.

Nekem ez jutott..

#9

Nem csak a munkához kell úgy hozzáállni, hogy szabadabb legyél 30 fölött, hanem saját magadon is dolgoznod kell. Ahogy írsz, abból nekem nem az jön le, hogy te boldog és elégedett lennél az életeddel. Fel kell ismerni ha problémád van és meg kell keresni a megoldást. Nem szégyen pszichológus segítségét kérni, én egy évig jártam hozzá kéthetente, de meglett az eredménye, persze vele együtt kellett dolgoznom magamon. Lehet úgy is élni, ahogy most, csak az életed végefelé ne bánj meg semmit sem, akkor már késő, most még nem.