Jól tettem, hogy lemondtam erről a lehetőségről ?

Tudom ezt bánni fogom, mégis lemondtam róluk…

Az történt, hogy pár napja megismerkedtem egy helyes párral. Egy poliamór csoportban. Tehát a baráti kötődés mellett bármi kialakulhatott volna…

A bemutatkozásomban megirtam, hogy mozgássérült vagyok. Szóval nem volt különösebb tervem. Azt gondoltam ezen a társkeresőn is majd elolvasok néhány bemutatkozást. Nem hittem volna, hogy bárki válaszolni fog nekem…

Kiderült hogy ők egy nagyon rendes páros akik szintén kicsit mozgássérültek, de ettől függetlenül rendszeresen járnak biciklizni. A nő háromkerekű biciklivel. Szóval nagyon is tevékeny életet élnek. Fel is dobtak egy kedves kis meghívást a poliamór csoporttagok számára.

Szóval látszik, hogy találkoznának is azon túl, hogy pötyögünk a virtuális világban.

Bárcsak Pesten lennék, de nem ott élek!

Ezért nehéz szívvel azt a döntést hoztam, hogy leépítem őket…

Megpróbáltak megnyugtatni. De azt gondolom legyünk reálisak! Én nagyon ritkán tudnék találkozni velük. Talán havonta, vagy még ritkábban…

Nálam sokkal jobbat is találnak, és főképp olyat, aki sokkal közelebb él…

Nehéz dolog ez mert tudom soha vissza nem térő alkalom lett volna ez számomra. Még akkor is ha csak barátkozunk. Hiszem ők elfogadtak, úgy ahogy vagyok…

De nekik egy olyan ember kell, akivel rendszeresen tudnak ide-oda elmenni, közös programokat szervezni. És az nem én vagyok.

Szóval nehéz dolog ez! Rettentő szarul érzem most magam, de úgy érzem ezt kellett tennem…

Vagy mégsem?

Helyesen tettem? Ti mit tettetek volna ?