Lányok hogyan reagálnátok ha a barátotokról/férjetekről kiderülne hogy latex fétise van, és szeret tetőtől-talpig latex ruhába öltözni, és van is ilyen ruhája?

Ne mondjátok már légyszi senkinek ilyen kérdésekre, hogy szakítanátok! Legfeljebb hogy nektek ez nem a világotok.

Egy csomó komplexusos, vágyait soha kiélni nem tudó (vagy előbb-utóbb kapcsolatában/házasságában a prostik felé forduló), szorongásos ember lesz, aki nem mer kommunikálni sem a szexuális vágyairól, mert mindenhol csak azt hallja, hogy ilyen esetben XY illető szakítana, így fel sem meri vállalni, amint kialakul egy párkapcsolata, nehogy kockára tegye, és soha nem lesz igazán boldog, közben meg simán lehet, hogy meg is élhetné ezeket a párjával, ha beszélne őszintén.

Én például az anállal vagyok így. Az is megosztó téma. Mit kell belőle titkot csinálni? Mi a párommal már ismerkedési fázisban elsők között (de nyilván nem legelsőnek) átbeszéltük a szexuális igényeket _is_. Ez nem olyan téma, amit jaj, kerülgetni kell, mert még csak ismerkedünk, ne higgye azt, hogy ennyi kell csak belőle, stb. A szex egy tartóoszlopa a párkapcsolatnak. Nem az egyetlen, de aki elvitatja, hogy az egyik, az csak illúziót kelt.

Mi megbeszéltük, hogy nekem az anál fontos. Ő elmondta, hogy saját örömére is kényezteti így magát minden alkalommal rendszeresen. Egy buktatót ezzel már ki is kerültünk egymásközt. Minek hónapokig ismerkedni két embernek ott, ahol már az elején ki lehetne deríteni, hogy összeegyeztethetetlenek az igényeik? A másiktól és saját magadtól veszed el az időt, amit megfelelő pár táplálására lehetne mindkettőtöknek fordítani, nem egy eleve kudarcra ítélt kapcsolatra. Nem csak erre vonatkozik ez. Hogy akarnak-e gyereket, avagy sem, hogy kertes ház, vagy nagyváros, hogy külföldre akarnak-e menni, vagy itthon maradni, stb. És hogy az egyiknek teszem azt például az a vágya, hogy mindennap szeretkezzen, míg a másik félnek hetente egy alkalom az igénye, akkor egy ideig ezt lehet erőltetni, hogy mondjuk heti három, de az eredménye csak az lesz, hogy az egyiknek is rossz, mert sokkal kevesebb, mint amit szeretne, és a másiknak is rossz, mert a tényleg vágyott egy alkalmon felül a többi már teher, munka, nem pedig örömforrás számára.

Miért nem lehet az ilyeneket megbeszélni felnőttekként?

Nekem volt olyan ismerkedés, ahol mondjuk a fogamzásgátló-gumi kérdéskör kapcsán tisztázódott, hogy nem illeszkednek az igények. Nem is folytattuk eztán az ismerkedést - harag vagy sértődés nélkül.

Ha valaki lábfétises, vagy latex ruhába szeretne öltözni, _kommunikáljon_. Ne akarjon megalkudni egy halott kapcsolatért önmagával se, akárhogy is csábító opció ez a magánnyal szemben, ne akarjon másnak tűnni, hogy megfeleljen, mert az életet nem lehet végig megjátszásban élni. Önmagát mutatja, mert csak azt tudja adni. Ha valami megjátszott viselkedésért kell ő valakinek, nem a valós énjéért, az úgysem lesz tartós kapcsolat.

Ne nyomjátok el a szexuális vágyaitokát sem. Ne megfelelni akarjatok valakinek, aki szóba áll veletek, hanem olyat keressetek, aki elfogadja, aki tényleg vagytok.

Tudom, hogy nehéz. Tudom. Nyolc évig voltam egyedül - nem az anál miatt, de végigjártam én is a párkeresés keserveit. Tudom, hogy miről beszélek, hogy küzdelmes, hogy szenvedés. De a nem működőképes, hamis alapú kapcsolat nem megoldás benne, akármennyire is ideiglenesen kivisz a magányból. Csak ugyanoda dob vissza.

És magadat add, beszélj, kommunikálj, ne egy elvárt szerepet vegyél fel, bármennyire is vonzó, hogy ezzel lépj párkapcsolatba végre valakivel.

#7

Értem, amit mondasz, de a kérdésben férj szerepel.

Nem az, hogy az elején nyílt lapokkal játszik, hanem hogy házasság után kiderül.

Na, az nagyon más.

#8 Rá is szoktatják. Ha itt bárki fel tesz egy kérdést, ami a misszionárius póztól eltér a szex terén, mindig az a jellemző válasz, hogy szakítanának. Így csak azt érik el a válaszolók, hogy nem mernek az emberek beszélni a szexuális igényekről, pedig lehet, hogy akár meg is élhetnék, ha félelemérzet nélkül tudnának kommunikálni róla.

És nem arról van szó, hogy szeretnek az emberek hazudni. Hanem hogy például ismerkedési szakaszban sokan ferde szemmel néznek, ha előkerül olyan téma, hogy hány ki hány gyereket szeretne, akár szeretne-e (merthogy: júj, hát még csak most ismerkedünk, és már gyerekekről beszél? - pedig az, hogy erről is beszélünk, nem azt jelenti, hogy _most_ akar valaki gyereket. De miért vegyük el egymás idejét a párkeresédben, ha az egyik például négy gyereket akar, a másik pedig egyet sem? Ezt már az elején tudni lehet, és nem hónapokkal, fél évvel később van szakítás), vagy hogy mit hogyan igényel a szexben (mert: te jó ég, még csak most ismertem meg, és már a szexről beszél?).

Alapvetően a hazugságra rászoktatják az embert. Reflexszerűen mindenki igazat mond. A gyerek onnantól kezd el hazudni, mikor rájön, hogy azzal elkerülhet valami számára nem kívánatosat, amit az őszinteséggel viszont nem.

Melyik gyerek vallaná be, hogy összetörte a vázát, ha utána megbüntetik? Ellenben ha hazudik, nem kap büntetést. Hát hülye lenne őszintének lenni.

Még nincs gyerekem. De a feleségemmel megbeszéltük - többek között ezt is, merthogy azóta már össze is házasodtunk egyébként -, hogy őszinteségért soha nem büntethetjük a gyereket. Onnantól kezd el rászokni a hazugságra.