Tulajdonképpen feladhatom az életem? Ennyi volt?

Mióta az eszemt tudom undorodnak tőlem a lányok. Nem vagyok helyes se izmos. Bár szeriintem az izom nem változtatna, akkor csak egy izmos randa srác lennék. Szalagavatón csak azért keringőzetem egy szép lánnyal mert vagy én voltam vagy egy pattanásos roma srác. Külsős nem lehetett. Valahányszor próbálkoztam sosem kelletem. Sőt kiabáltak is velem.

25 vagyok, pár év és 30. Párszor randiztam de egyszer, elrontottam mert izgultam, mert önbizalom hiányos vagyok, a többi lányrol meg kiderült hogy vagy szánalomból jött el, vagy a potya vacsora kellet.

De kb ennyi. Nincs siker élményem. Mert bár beszélgettünk egy keveset de elküldtek a fenébe a végén és végig láttam rajtuk az undort.

Valószínűleg nem vagyok helyes, ha fitalabb éveimben sem kelletem.

25 vagyok és azért a kor kezd mér látszani az arcomon.

Fáj hogy sosem értékelt annyira senki, hogy beszélgessen velem. Mára annyi pornót néztem, hogy néha már hányom kel tőle. A nők már nem izgatnak. Lehet más lenne a személyiségem egy más arccal, más tapasztalatokkal mert ez kihatott a tanulmányaimra. Elrontottam az életem munkám pénzem sincs. Napról napra élek. Kiégett vagyok. Iszom.

Bulikban is kerültek, nem ír vissza stb. Kilájokta a tindert de semmi.

Mindig azt láttam hogy az izmos helyes bunkó, beképzelt, srácokkal vannak a legszebb lányok.

Undorodom az emberektől meg a társadalomtól, hogy ennyit számít a külső. Gyakorlatilag külön kasztok jönnek létre...

Amikor kitudódott, hogy szerelmes vagyok mindenki kiröhögött és kvázi éreztették, hogy álmodjak csak.

Igazából tényleg elgondolkodtam a szerzetes léten... Teljesen felesleges egy ronda arccal, kétes egzisztenciával, és több mint 10 éves lemaradással. Ha lányokra gondolok csak a röhögő fejek jutnak eszembe amik rajtam röhögnek, vagy az önelégült mosolyuk miután előttem csókolóztak.

Ha az ember egy kicsit is ronda, nem kell senkinek. Bunkonak, gyökérnek kell lenni. Nekik minden megvan. Ha büntető fékez még akkor is hú de cuki.