Aki szereti a fájdalmat, az is szenved tőle? Ugyan úgy rossz érzés, mint nekünk? Ha igen, akkor miért jó nekik mégis?

Valóban sokan feltételezik, (sőt, felsorolják) a magasabb ingerküszöböt, és a magasabb fájdalomküszöböt is.

De nincs egyetlen válsz, ráadásul a szado-mazo inkább alá - fölé rendeltségi viszony, hatalmi játék.

Sokakat maga a szerep izgat.

szeretem a fájdalmat szex közben de ez nem azt jelenti, hogy nem érzem.

amit a 2es írt, hogy endorfinokat tud felszabadítani, részben igaz lehet, de nem feltétlenül. nagyon hangulat és és partnerfüggő a dolog. meg amit az 1es írt, hogy a alá és fölérendeltség nagyon fontos eleme, azzal totálisan egyetértek, ráadásul ha olyan okozza a fájdalmat szex közben, olyan domin le, akibe szerelmes vagyok, az tényleg a csúcsa az egésznek

a lényeg, hogy igen, érzem a fájdalmat és szenvedek is tőle, de egyszerre nagyon fel is izgat, ez a lényege a szexuális mazochizmusnam

A 2#-es jól leírta:

E mellet nekem a női dominancia a kedvencem, ami örömöt tud okozni (számomra). Rossz-rossz, de mégis jó, mert egy nő uralkodhat felettem.

Valószínűleg ezt mindenki kicsit másképp éli meg, úgyhogy a saját nevemben tudok válaszolni. Számomra fizikailag is kellemes érzés. Fáj, de kellemesen fáj. Valószínűleg aki nem érzett ilyet, nem tudja elképzelni. Emellett a szitu is izgató. Én speciel nem vagyok szub, csak mazo, de a kötözés, szerepjáték is izgi tud lenni hozzá kiegészítésként. Nem szeretek minden fájdalmat, csak bizonyos testrészen, elsősorban bizonyos fajtákat. Fizikailag sokkal jobban szeretem azt ahogy utána fáj, nem közben míg okozzák a fájdalmat, bár az is lehet jó. A folyamatos fájdalom együtt jár egy kellemes "van rajtam valami" érzéssel. Nagyon beindítja a fantáziámat. Egy erős, de kellemes fájdalom mellett szinte aludni sem tudok éjjel, egyfolytában fantáziálok. Az is izgatóvá teszi, hogy ez egy kicsit titkolni való, "bűnös" dolog.

Igazán nagyon erős fájdalmam nem volt még, de azt egyenesen úgy képzelem el, hogy extatikus állapot lenne. Ez már csak fantázia szint. Lehet, hogy a valóságban nem örülnék neki.

Minden esetre az egyik legjobb dolog a világon egy csendes sarokban kuporogni, és kellemes fájdalomtól szenvedni, és közben állatira élvezni az egészet. Ha pedig odajön a párom ápolni és "vigasztalni", az csúcs.

Nekem alacsony a fájdalom küszöböm. Az h "kellemesen" fáj, az egy karmolás, paskolás esetleg. Egy komolyabb játék során bizony van h rohadtul fájdalmas dolgokat kapok.. és szenvedek tőle.. de felizgat szexuálisan és ez szinte azonnal feledteti a kínt.. egy érdekes kettőség érzése kerít ilyenkor hatalmába.

Az Úrnőm viszont pontosan tudja hogyan kell elérni h ne az izgalom minimális legyen, és csak a fájdalomra koncentráljak. Büntetéskor, az a célja, hogy ne élvezzem egyáltalán. Ez teszi egyébként csak még intenzívebbé a játékot. Gondolati szinten izgat, h olyan büntetést kapjak, amit tényleg nem élvezek. Amikor ott vagyok, akkor már megbánom ezt a vágyamat, ezerszer is. Ki van találva, h a menekülőszót ne mondjam csak végső esetben, úgyhogy ilyenkor mindig ad egy kis adrenalinlöketet a felismerés, h hiába, nincs visszaút, tűrnöm kell a fájdalmat. Ez is egy átszellemült állapot egyébként.

Én a magam részéről érezni szeretek. Szeretetet, ridegséget, biztonságot, kiszolgáltatottságot, fájdalmat, gyönyört, gyötrődést, kéjt, alávetettséget, megbecsülést, lágyságot, keménységet szélsőséges határokat, és tehetetlenséget abban, hogy mi legyen a sorrend…

A test fájdalomtűrő képessége rengeteg mindentől függ.. lelki hangoltságtól, testi állapottól, igényektől… például az orgazmus pillanatában annyi hormon szabadul fel bennünk, hogy azt se nagyon éreznénk fájdalmasnak, ha valaki a kezünkre csapná a kocsiajtót *

De például számomra a lelki fájdalmak már nem tartoznak ezek közé a kívánatos fájdalmak közé…

"Azt az izgalmat, amelyet kedvelsz, gyönyörnek nevezed. Azt az izgalmat, amelyet nem kedvelsz, fájdalomnak nevezed. Olykor megtörténik, hogy megkedvelsz egy bizonyos izgalmat, és gyönyörré válik, vagy nem kedvelsz többé egy másik izgalmat, és fájdalom lesz belőle."