Az tényleg baj, ha nekem rosszul esne, ha kielégíteném a páromat (szájjal), ő pedig nem viszonozná?

Csak mert már kaptam emiatt támadást, hogy milyen önző dolog ez, nem azért okozunk örömet a másiknak, hogy elvárjunk cserébe bármit is stb., amivel alapvetően egyetértek, de pont azért, mivel engem az iránta érzett szeretetem motivál arra, hogy kedveskedjek neki ilyen módon, különösnek találom, hogy belőle viszont hiányzik ez a fajta késztetés az én irányomba. Akarva-akaratlanul azt a következtetést vonom le, hogy akkor ő ezek szerint nem szeret engem úgy, mint én őt, hiszen nem olyan fontos neki az élvezetem, mint nekem az övé. És fordított esetben nem tudnám elképzelni azt, hogy otthagyjam őt felizgulva, hadd menjen a dolgára, miután én kielégültem kényelmesen.

Most ez egy nagyon helytelen gondolkodásmód? Tényleg nem arról van szó, hogy nekem ott és akkor KELL az az orgazmus, mert az nekem "jár", hanem a másik félnek az arra való törekvéséről, hogy jó legyen nekem. Ezen a gondolkodásmódon nekem kellene változtatnom valahogy? Vagy normális? Átérzi innen valaki? Már komolyan nem tudom, mi lenne a helyes.