Ha egy srácot legszívesebben folyton ölelgetnék, puszilgatnék, bújnék hozzá, fognám a kezét, amikor a közelemben van, akkor egész biztos, hogy vonzódom hozzá?

Nem viselkedek így mindenkivel, aki szimpatikus, nem sok embert engedek magamhoz fizikailag közel. De nyugi, nem hiszem, hogy én bejönnék neki, nem akart velem kézen fogva sétálni (be voltam csiccsentve, amikor ezzel bepróbálkoztam, egyébként nem lettem volna ilyen "merész"), bár az öleléseimet mindig viszonozza szívesen, és a puszik sem zavarják.

Lehet, hogy gáz, amit csinálok, de annyira jólesik valamiért. Pedig olyan közelről nem ismerem, hogy azt merjem mondani, hogy beleszerettem. Nincs benne semmi észszerű. (Nagykorú vagyok már pár éve, nem tehetek róla, hogy ezt érzem, és nem azt, hogy "uhh de jó lenne, ha falhoz szorítana és szétkefélne", gondolom, ebben az esetben nem hangoznék gyerekesnek.)