Szűzként az eszetekre hallgat(ta)tok?

Nem :D

Én a szívemre hallgattam volna, de nem mertem. Szóval végül racionális szempontok alapján nem mentem bele. A fiút társkeresőn ismertem meg. Azóta is bánom,vele tökéletes lett volna az első, nagyon jószívű volt,és pimaszul helyes :-(

Bár nem vagyok tökéletes alanya a kérdésnek, valamennyire mégis felismertem a dilemmámat, szóval válaszolok. Szerintem ez sok dologtól függ, többek között attól is, hogy ki milyen típus. Én mondjuk könnyen ismerkedek, nyitott vagyok, nincsenek bizalmi problémáim és világ életemben úgy tekintettem a szexre, hogy nagyon kíváncsi voltam, biztos valami szuper dolog, amit nem csak házasságban kellene megélni. Ahhoz képest, hogy milyen korán kezdtem el érdeklődni ebben a témában, hogy hogy tudtam (tudok) vonzódni egy férfihoz, viszonylag későn történt az első alkalmam, 17 évesen. A szívemre hallgattam, vagyis inkább azt mondanám, hogy a vágyaimra. Felkészültnek éreztem magam, tisztában voltam a dolgokkal, sokat olvastam, tájékozódtam, nyilván pornót is láttam (és természetesen nem azt vettem normálisnak, lehet a témában megbízható forrásokból is érdeklődni). Igazából tisztában voltam azt gondolom, hogy a legtöbb dologgal, védekezéssel, betegségekkel, a férfi és a női testtel is. A nőivel részletesen, én a saját testemet elég jól ismertem, sokat masztiztam. Egy szó mint száz, borzasztóan kívántam a szexet, fel voltam készülve, nem féltem egyáltalán, nem voltak kétségeim. Az eszem persze erősödött, hogy de párkapcsolatban, valami rendes sráccal, randiztam is több évfolyamtársammal, ismerkedtem jó srácokkal, sajnos soha nem volt meg az a vonzalom, amit más férfi felé éreztem, amit elengedhetetlennek tartottam. Szóval végül olyan valakivel vesztettem el, aki nem volt a párom, csak ismertük egymást, és piszkosul kívántam. A legkevésbé se bántam meg, borzasztóan jó volt az első alkalom is, ő jóval tapasztaltabb volt, tanított, gyengéd volt velem, amikor úgy igényeltem, bár nem sokat kellett óvatoskodni, a testem is nagyon várt már erre. Így utólag visszagondolva, lehet egyáltalán nem volt ésszerű, de annyira kívántam. Lehet megbántam volna, ha esetleg nem figyel rám (hiszen nem dúlt a szerelem), vagy ha utána amolyan strigula leszek, vagy nem tudom, de a szívemben éreztem, hogy egy jó emberbe botlottam, egyszerűen csak bíztam benne. Azt nem bántam volna, ha nem vesz el feleségül, csak megajándékozzuk egymást sok szép éjszakával, de aztán valahogy úgy alakultak a dolgaink, hogy össze is jöttünk. Jó 4 éve már ennek, remélem feleségül is vesz. 😀

Én szűzként az eszemre is és az érzelmeimre is hallgatok. Még úgy érzem nem jött el az idő. Nem stresszelek emiatt, nincs homlokomra írva, hogy szűz vagyok.

Nő vagyok, aki 23 évesen veszítette el, párkapcsolatban. Mit jelent észre hallgatni ebben a témában? Nem biztos, hogy jól értem a kérdést.