Véleményed szerint miért nehéz manapság párt találni és miből indult ez a probléma?

Egy kövér nő, ha nem is nagyon szintje felett, de talál pasit. Nem halálos szerelmet, álmai hétcegét, de simán talál, legfeljebb nem az igényeinek megfelelőt.

Egy átlagos pasinál már más a helyzet. Éppen azért, mivel hogy bármilyen nő tud választani, ha valaki nem tűnik ki a több jelölt közül, hiába felelne amúgy meg, nem fog célba érni.

Hogy miért van ez így - mert túl sok a választási lehetősége a nőknek. Csak egy normál napon, míg végigmegy a munkahelyéig, több alkalom is lehet, hogy leszólítsák. Ráírnak facebookon. Ha regisztrálna társkeresőre, már délutánra 99+ lesz a leveleinek száma.

Volt már ez téma, és egy felhasználó értetlenül kérte ki magának, "mi az, hogy egy nőnek túl sok a lehetősége választani? Mintha azt mondanád, hogy túl sok lehetősége van megtalálni a számára legjobbat", csakhogy ez a gyakorlatban megbukik. A pszichológiában ugyanis leírt jelenség, amikor egy embert az tesz döntésképtelenné, amiatt nem tud választani, mert túl sok mindenből választhat.

Mivel az agyunk nem akar rossz döntést hozni, viszont hiányában van az információknak, ami alapján dönthet - nem ismeri a rengeteg lehetőség közötti döntés összes lehetséges következményét -, így nem képes a döntés meghozatalára.

Igen, a mai nőknek _túl sok_ lehetőségük van válogatni. És ez számukra is hátrány.

Ma gyakorlatilag földrajzi korlátok nélkül van tárháza annak, ami korábban egy település, egy város közösségéből állt fel, és ami emiatt már egészségtelen mértékre emeli az ingerküszöböt.

Evolucionálisan ez nem úgy hat a férfire, mint a nőre, mivel a férfi sokkal kevésbé válogat. Egy férfi evolúciós eszköze a genetikai vonala fenntartására a minél több helyen való örökítés. Mivel egy férfi egyazon napon akár több nőt is teherbe tud ejteni.

Egy nőnek ellenben a petesejtje elhasználása kizárja őt kilenc hónapra az utódlási versenyből, így számára az evolúciós eszköz a genetikai vonal örökítésére a lehető legjobb gének megtalálása. Ezért kételkedik a nő még egy jó lehetőség esetén is, nehogy miután megtermékenyült, legyen egy mégjobb.

Persze, sem magának a a szexualitásnak, de még akár a párkapcsolatnak sem eredendő célja ma már az utódlás, de ez evolúciós léptékkel még csak egy pillanat az ember történetében, az ösztönös viselkedések ennél maradandóbbak.

Ezért olyan katasztrofális az a jelen technológia jelenlegi szintje a mindennapi életben a párválasztás szemszögéből.

Ezért is fals, amikor arról írnak ki kérdést, vagy vetik fel akár válaszban, hogy akik azt mondják, hogy alacsonyságuk miatt nincs barátnőjük, azoknak vajon az apjuk milyen magas, merthogy nekik is lett feleségük. Lett, csak egy olyan világban, ahol még nem volt facebook, tinder, idegen nyelvismeret, és külföldi utazások olcsó lehetősége bármikor. Egészen más szociális hátteret adott az akkori kor a maihoz képest a párválasztás kérdésében.

Én inkább azt mondanám, hogy NORMÁLIS párt találni nehéz.

Nyilván férfinak más szempontból van könnyebb és nehezebb dolga, mint egy nőnek.

Most kvázi mi, nők választunk, és sajnálatos módon normális férfiak akár évekig szingliként tengődnek... míg egyes bunkó, meg hűtlen egyedeknek hamar adatik meg nő.

Én nőként a saját nehézségeimet írnám le, szóval senki ne vegye magára... tudom, hogy férfiaknak sincs könnyebb dolga, de hiszem, hogy más-mások a problémák.

Nálam az egyik fő negatívum, hogy nagyon külsőséges mindenki. Ha társkeresőre regisztrálok, akkor előnyös képnél egyből kapok 20 üzenetet, előnytelen/filozófikusra pedig kutya se írna rám. (volt egyszer egy elvont fotózásom, elég kreatív munkák születtek, én imádom is az eredményt, de a férfiakat nem fogta meg)

Namármost... ott van töménytelen üzenet, és te sorra böngészed a profilokat. Nyilván van akinek egyből megy az elutasító szöveg (én a cigányokat, alkoholistákat, kb. 120 kiló fölöttieket, bunkókat és korosztályon kívül esőeket szoktam egyből elutasítani). De itt jön még két hihetetlenül negatív példa is: egyik a nyomulós, akit hiába rázol le, konkrétan tiltanod kell, mert zaklat. És ott van a másik, aki farokképpel kezd - "de ő komoly kapcsolatot keres".

Na, meg van egy harmadik bagázs, aki bepróbálkozik... ők azok, akiket konkértan szűrnél, de rád akarnak (pl. 30-ig állítassz be korhatárt erre egy 50 éves írogat). Vagy adatlapra kiírsz egy szűrőt (pl. cigi, vagy drog), és ennek ellenére rád ír valaki, hogy "tudom, azt írtad, hogy drogosokkal nem tárgyalsz, de azért hátha adnál egy esélyt".

Ott van még a "sziamizu", amire ha válaszolsz se kapsz értelmesebb témát... pedig adatlapon én olyan dolgokat szoktam feltűntetni amiből már sokat tudtak beszédtémát kifacsarni. Ha pedig valaki elsőre nem akar időt szánni normális levélre, nem baj... de válaszlevél után legalább találjon ki valamit.

És persze ott vannak a pofátlanok... akik olyan dolgokat kérdeznek, hogy neked ég a képed helyettük, és az azonnali tiltás már nem elég jó funkció rájuk. Nem is beszélve a "tudom, azt írtad, hogy komoly kapcsolatot szeretnél, de esetleg egy alkalmiba nem mennél bele?" üzenetekről.

És hogy a leírásban található dolgokra is válaszoljak.

Hihetetlenül libidóromboló, amikor már-már alakul valami és benyög olyan dolgokat az illető, amiből az mutatkozik meg, hogy pornón nőtt fel, és élőben még nőt nem fogott. Én csak pislogok, amikor NEM POÉNBÓL, azzal vág fel valaki, hogy bizony az ő "20 centisét" muszáj mélytorkozni, vagy hogy nagyon szivesen tenné popsiból punciba... ja, hogy fertőzés? hááát, majd a nő kikúrálja magát. Addig ő mással is dugna, merthátna, nincs punci, kell más punci.

Egyébként nagy elvárásaim nekem nincsenek szexualitás terén. Velem szemben azonban mindenki tud elvárást állítani, ami szinte már szürreális kategória ("jó, jó, persze, bejönnek nekem a kicsi cicik, de hogyhogy nem lehet velük mellszexelni?").

Valahogy én inkább úgy gondolkodok, hogy ha nem jó a szex, de szeretjük egymást, akkor próbálkozunk és össze fogunk csíszolódni.

Kövér nő témában nem tudok felszólalni, átlagos súlyom van, és vigyázok rá. Általos férfi azonban nagyon is kell. Sőt, egy átlagos kell. Lehet, hogy introvertált személyiségem mondatja ezt velem, de egy kigyúrt, Adonis pasiról nem is álmodoznék. Tudom, hogy nem is néznek rá az én átlagos kategóriámra, és ha igen, akkor tartanom kéne, hogy más is sóvárog utána. Egy átlagos-aranyos srác tökéletes nekem. Még ha mackós az is szuper, mert nekem bejön ha "el tud lepni". Inkább egy vékony fiúval szemben érezném azt, hogy "kösz nem", folyton az lenne az érzésem, hogy ölébe ülök és kettétőr. Nyilván tudom, hogy ez nem így van, de ez bizony sok nő félelme vékony srácokkal szembe.

A nagyobb szórás részt nem teljesen értem.

#2-es

Valóban, a nőnek az igazi küzdelem a párkeresésben nem a jelentkezők megtalálása, hanem annak kiszűrése közülük, hogy kinek komoly a szándéka vele, és ki lát benne csak maszturbációs segédeszközt.

Azt viszont kár felróni, hogy a nagyobb érdeklődés a kihívóbb fotókra érkezik. A társkereső oldalakon (főleg ezeknek rapid formáiban, mint a Tinder, Badoo), csak egy fénykép alapján mérheted fel a szembenállót. Nem kérheted számon, hogy a külsőségek döntenek, ha csak egy kép az, amit lát belőled. Ez olyan, mint az utcán leszólítás.

A nők idealisztikus vágyképe erről, hogy a személyisége keltse fel az érdeklődést, váltson ki szerelmet, de a valóságban ez nem járható út, mindig a külső az, ami az első lépés a kapcsolatban egymás felé, a személyiségét nem láthatod, mérheted fel senkinek sem azonnal.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a legtöbb nő elvárja a kreatív beszédkészséget, de sokan nem teszik bele a maguk részét, csak várják, hogy nem elszórakoztassák őket, viszont nagyon nehéz egy beszélgetést életben tartani, ahol a másik fél egyszavakban válaszol, és nem kérdez. Ez nem kifejezetten neked szól, általános tapasztalat, hogy a nőt kiakasztja a sziamizu, de igazából ő sem tud érdemben elindítani egy témát másként.

Általános megjelenése ennek az, hogy nagyon sok nő arra sem szán időt, hogy kitöltse az adatlapját, vagy bemutatkozó szöveget írjon - hiszen nincs rákényszerülve, ennek hiányában is érkeznek a levelek.

Meg kell jegyeznem azt is, hogy amennyiben azért nem akarsz egy jobb képű férfit, mert azt "féltened kellene mások elől", az nem azt jelenti, hogy neked nem ez az ideálod, vagy hogy nem is érdekel.

Ehhez kapcsolódik az is, amit az utolsó bekezdésedre reflektálva említek most itt meg, hogy amíg férfi oldalon _tényleg_ mindenki megtalálja a maga rajongóját, a duci és a vékony, a magas és az alacsony, a kis és a nagy mellű, még az extrém elhízott is, addig olyat sosem hallanánk, hogy egy nő mindenképp Molnár Krisztiánt keresne magának, 155 centis, vagy mikropéniszű férfit.

Szerintem azért mert kevesen foglalkoznak azzal, hogy mit adhatnak a másiknak, hanem keresik a legjobbat, vagy csak kényszerből kaparnak, hogy ne maradjanak egyedül.

Rossz kínálatból meg nehéz jó vásárt csinálni.