Szakítás-önkielégítés-zokogás-miért? Hogyan lehet ennek véget vetni?

30 éves nő vagyok. Tavaly májusban lett vége a pár nap híján 2 éves kapcsolatomnak, éreztem hogy elhidegült tőlem, a covid miatt nem mertem vele találkozni, felhívtam és szakítottam és aztán mint kiderült később, az új barátnője már áprilisban megvolt neki.

Teljesen kikészültem, rengeteg problémám előjött, pl.pánikrohamok újra, depresszió...

0-24 sírtam. Utána csak napi 1x-2x... Aztán már csak hetente párszor...

Észrevettem, hogy önkielégítés után azóta (6x volt eddig május óta) mindig zokogásban török ki. Eddig soha nem sírtam szex után sem, ez nekem furcsa.

Nem tudom, mit csináljak, mindig arra gondolok, hogy ha neki nem voltam elég, magamnak miért okozok örömöt? Meg sem érdemlem. Azt is el szoktam képzelni, hogy csalhatott meg. Véget akarok ennek vetni, de nem tudom, hogyan.

Nagyon el vagyok keseredve.

Egyébként azóta is beszélünk, barátok maradtunk, illetve júniusban volt egy kis összebújásunk is, meg szoktunk is találkozni időnként, valahogy nem hagyja ő sem hogy elengedjem, ahogy mondta múltkor “gombóc volt a torkomban végig míg ott voltam” és hogy sajnálja hogy így alakult, meg hogy kurvára hiányoznék ha nem beszélnénk, pedig érzem hogy semmi hasznunk ebből, őt is kiidegelem... s elég rosszul viselem, mert reménykedni is szoktam és persze ez folyamatos csalódást eredményez... a barátnőjét gyerekes módon többször is zaklattam, többféleképpen... (fake hívások, emailezések “idegenekkel, stb.), már majdnem fel is jelentett, de az exem kibeszélt a szituból. Egyébként a nő nálam 10, az exemnél 6 évvel idősebb, 2 tizenéves gyereke van a nőnek.

Tudom hogy ez nem tartozik ide, de jól esik kibeszélni valahova.

A depressziómkor az összes barátom elfordult tőlem.

Tanácsokat várok, köszi!

A “lépj tovább és tiltsd le” nem megy egyszerűen, próbáltam, 2x majdnem meg is öltem magam, köszi.