Éreztetek már plátói szerelmet valaki iránt és hogy sose tudsz attól szabadulni, hogyha meglátod a nevét és összetörsz, mert egy nagyon érzékeny időszakodban(19) kapott el és tudod, hogy ma már nem esnél belé?23/L

Életemben két nő volt rám ilyen hatással, és azt hiszem ez nem változna most sem, ha nem ezt a nőt szeretném aki velem van. Az, amikor meglátod őt, és a torkodban dobog a szíved, az amikor összevissza dadogsz, akár egy nyeretlen tini, amikor érzed hogy nincs igazság, mert nem veled van... de néha az élet dob egy másik lehetőséget, csak észre kell venni. Lehet így volt jó ahogy.

Kicsit zavaros lett a kérdésed, de... az pontosan látszik, hogy 4 éve reménytelenül szerelmes vagy... Nem mennék bele a pszichológiai hátterébe (ez egyébként is mindenkinél egyedi). Inkább annyit mondanék, hogy tudod miért tud valaki az esetek 99%-ában reménytelenül szerelmes lenni hosszú-hosszú éveken át? (az 1% az külön kategória) Mert nincsenek VALÓS új élmények, érzések, fizikailag megélt szerelmek, impulzusok amik ezt az érzést elnyomják. Úgy érzed keringsz-keringsz sebzett vadként egy szobában. Hát nyisd ki az ajtót ami mások felé mutat. Asszem' népiesen erre mondják. kutyaharapást szőrivel.

Volt ilyen az életemben... Nagyon sok év eltelt azóta, de még mindig kedves a szívemnek, ha összefutunk. 😊💫

Minden Weeaboo akinek van Waifuja ismeri ezt az érzést :( Most nálam is jól feltépted a sebet, mert a kérdésed eszembe juttatta hogy sosem lehet az enyém Ricchan a Bokura Wa Minna Kawaisouból, mert "nem létezik" T.T

Plátói szerelem? Csak óvatosan ezzel. Sajnos én is beleestem. Azért írom, hogy sajnos mert általában hatalmas csalódás kíséri. Holott már jóval tulhaladtam azon a korosztályon mikor a szerelem ördöge ilyen hatással tud lenni az érzelmeinkre. De a nagy csalódás mellett ha rá gondolok a nem mindennapi gyönyörű percek jutnak az eszembe.

Jóval idősebb koromban, de igen. Éveken keresztül szerelmes voltam, mindent de mindent csak azért csináltam, hogy a közelébe kerüljek újra, és egyszer egy pár legyünk, lényegében életcélom lett. Féltem, úgy éreztem sosem fog elmúlni amit érzek. Aztán nagysokára nehezen elcsendesedett bennem, majd mostanra talán...nem tudom hogy állok, azt hiszem elmúlt. Viszont félnék találkozni vele, nem tudom milyen hatással lenne. Félek ismét felbolydulnának az érzések bennem még mindig.