Azokat a nőket kérdezem, akik régebben, még tapasztalatlan szűzként idegenkedtek a szopástól, mert megalázónak tartották azt: most, több év nemi élet után hogy álltok hozzá?

Szerintem valamilyen szinten normális,hogy szűz "kislányként" nem akarunk a péniszt a szánkba végüli ott pisilnek a fiúk.

Aztán ahogy felvilágositanak minket,meg mi magunkat és érettebbek leszünk ennek is változni

kell(ene).

Ez összefügg a gátlásossággal, és a szégyenlősséggel. Tini koromban sokkal inkább idealizáltam a férfi-női kapcsolatot. Ha valami olyan felizgatott, ami új volt, és nem illett egy romantikus film képsorai közé, akkor az összezavart, és szégyeltem magam. Ez idővel, ahogy megismered önmagad és a világot, eltűnik, és sokkal inkább felvállalja az ember a saját vágyait. Példa:. Nagyon jól emlékszem, hogy milyen undorítónak tartottam a csókolózást serdülő korom hajnalán.Meg is kérdeztem anyumtól, hogy ezt hogy szeretheti bárki is, ő meg csak vállat ránott, és azt mondta,majd később megértem.

Visszagondolva tényleg kissebb trauma volt az első pár csókom, mert valahol undorodtam tőle. a többi testnedv cseréről meg ne is beszéljünk. Mára ezek a dolgok már izgatóak.