Arra vagyok ítéltetve,hogy soha ne legyen olyan ember aki akárcsak minimálisan is szeret engem? 22

Dehogyis. Viszont, ha nem teszel ellene, akkor saját magad ítéled erre.

Nem vagy te ítélve semmire!Keress barátokat,szórakozz és legyél barátságos,alkalmazkodó.Akkor biztosan szeretni fognak téged!

Mitől lesz neked jobb, ha én most itt nekiállak sajnálni? Azzal, hogy kapsz 5 választ idegen emberektől, hogy majd lesz valahogy attól jobban vagy? Helyre kellene tenni magadat, és 22 évesen nem hisztizni, hogy erre a sorsra jutottál. Magától semmi nem fog megoldódni! Ez a kérdés egyébként pedig totál felesleges volt ide. De nyugodj meg! Nem csak a Te kérdésed ilyen, vannak mások is! Ezt a kérdést feltehetted volna ideális esetben a szüleidnek, akik megsimogatták volna az okos kis fejecskédet, és megnyugtattak volna.

Ne aggódj ezen most. Tanuld meg önmagadat szeretni elsősorban, önmagaddal legyél jóban., Te is szeress másokat, de ne azért, hogy ők szeressenek. Előtted az élet, még sok jó dolog lesz.

Ha bezárod magad a 4 fal közé, nem ismerkedsz, nem barátkozol akkor erre ítéled magad. Képzeld el, hogy a kezedben van a lottó ötös szelvény. Nyersz vele ha nem adod fel? Biztos van akinél ott vannak a számaid, de ha meg sem próbálod megkeresni (feladni a szelvényt - megmutatni magad) csak állsz a lottózó előtt akkor sosem húzzák ki őket.

Én a többiekkel ellentétben nem leszek kedves veled. Jobb lesz neked, ha itt sajnáltatod magad? Jön pár kedves komment, te megnyugtatod magad, hogy nem miattad van, és ugyanakkora szerencsétlenség maradsz. Lehet mondani, hogy nem a te hibád, ezt kaptad az élettől, de te pont azt kaptad, amiért megdolgoztál. Ha változtatni akarnál, akkor már elkezdted volna.