Pornófüggőség: Van kiút belőle?

15 évesen lettem pornófüggő, azóta ugyanennyi idő telt el. 30 vagyok, sohasem volt párkapcsolatom, a kudarcaimat, az idegességemez pornóval csillapítottam... Szakemberhez nem akarok elmenni, úgy érzem, egyedül is képesnek kell lennem arra, hogy legyőzzem a betegségeket, ráadásul nagyon ciki, hogy ilyen gondom van... Ahogy "idősödöm" egyre súlyosbodik, de a környezetem elől elhallgatom, annyi erőm van, hogy csak otthon élem ki a négy fal között, de ott nagyon... Alapjában véve egy visszahúzódó ember vagyok, de ha pornót nézek, elvesztem a kapcsolatomat a külvilággal, és csak a "csúcsra jutás" után térek vissza... Szinte érzem, hogy szétvet a dopamin... Lehetett volna párkapcsolatom már, de azt túlerőltettem, valószínűleg ez miatt... Ráadásul megijeszt, hogy jobban tetszenek a 18-19 éves nők, mint a korombeliek... Szégyellem magamat, mert nem ilyen a jellemem, de barátnő híján nincs más... Ennyi idősen pedig már kellene, hogy legyen rendszeres szex az életemben, és ki is vagyok éhezve rá, de nem tudom, hogy a pornó hatására mit tennék valós, éles helyzetben... Lehet, hogy fel se állna, vagy sírva rohannék el a nőtől, vagy vadul ágyba vinném? Nem tudom... Sosem voltam még ilyen helyzetben, ennyire nem ismerem saját magamat... De aggaszt, hogy a függőségek miatt egyedül maradok, vagy annyira beindulok, hogy végül lefekszek egy 18 évessel is, csak hogy legyen tapasztalatom már...