Mit kellene tennem? Jó az hogy minden kapcsolatban oda adom az egész önerőmet, szeretetem, önzetlenségem?

Elég hosszadalmas lenne leírni, és próbálok röviden fogalmazni.

Régebben volt egy barátnőm akivel az elején tök jól megvoltunk elsők voltunk egymásnak, kis idővel a szexuális életünk is fel lendült, tehát az a napi 7x is akár, persze ehhez idő is kellett amit együtt tölthettünk. Viszont rengeteget bántott. Ok nélkül. Nekem rosszul estek, de a szexel elvette az eszem tudta hogy jól csinálja, tudtam hogy nem kívánhatnék nála jobbat. De persze. Ideig, óráig ezt lehet így csinálni. De pár okvetlen pofon, megalázás. És az ember elfárad. (2év volt)

Jelenlegi párommal 2.5 éve vagyunk együtt. Az elején minden indult rendesen mivel ismertük egymást nem volt hosszú a bemutatkozom ismerkedem rész, de így is tudtam hogy nő, hisz 3-4 hónapot megvártuk. Tehát nem egyből a közepébe. És ugye jött az a rész hogy heti 2x-3x csináltuk és jelenleg már lehet ezzel is be érném mert ez után jött a fekete leves. 1.5 éve semmi erotika nincsen a kapcsolatunkban. Mert női problémákkal szenved. Viszem orvoshoz, hozom haza, segítek ahol tudok, orvos után orvost keresek, de hiába. Bennem pedig a szexuális feszültség egyre nő. Főleg ismervén magam, hogy egy szex mániásnak érzem magam.

Megértem hogy nem elégit ki, hiszen nőiessége biztos nagyon el van ásva de próbálok lelket önteni bele. Ösztönözni hogy igenis megfog gyógyulni, de érzem hogy a diagrammon csúszok lefelé. Fogy el az erő, a kielégületlenségből fakad gyengeségem, el lustulásom, rossz közérzetem, ösztönös önkielégítésem.

Nekem ez is érdekes volt az elején hogy nem nyúl saját magához sem, az orált azért csinálta mert élvezte mikor én is csináltam. Tehát olyan teljesen lelki árokhasadás szélén állok.

Csak ilyen nők vannak? Hogy egy nő az életben akar uralkodni, vagy az ágyban?

Középút nincsen?