40 éves szüzek?

Én már elmúltam 40. Nálam a félénkség és az önbizalomhiány az elsődleges okok, legalább is az én szemszögemből nézve én erre gondolok. Ebből nagyon nehéz kitörni, főleg így 40-en túl.

Nyilván egy nő szemével nem nézhetem magam, de pl. a testmagasságom (171 cm) biztosan kizáró ok a legtöbb nő szemében. De nyilván a belső kisugárzás, az, ahogy más lát engem, számít a legtöbbet, és ezt nyilván leveszi egy tapasztalt nő vagy bárki, külső szemlélő.Ezt a negatív kisugárzást nem könnyű pozitívba átvinni, ennyi évtized magány meglátszik az emberen.

Igaz én még csak a húszas éveim közepét járom, de még én sem voltam lánnyal, sőt még csak egy randim som volt soha. Nekem gyerekkori bántalmazásból adódnak gondjaim (önértékelési gondok, önbecsülés hiánya, gondok az intimitással és az érzéseim kifejezésével stb.) és ezek miatt nem kezdeményeztem soha egyetlen lánynál sem. Pedig se külső se belső tulajdonságaimmal sincs szerintem különösebben nagy baj, átlagos kinézetű, diplomás ember vagyok, megtanultam hogyan kell másokkal viszonylag felszínesen elbeszélgetni (mert nekem sokáig ez is piszok nehéz volt).

Sőt az ismerőseim meg is lepődnének azon, ha megtudnák, hogy ennyire nem volt semmi közöm még egyetlen lányhoz sem. Most a húszas éveim közepére pedig már szégyenlem is a dolgot, ami csak még jobban megakadályozza azt, hogy esetleg ismerkedjek. Ha netán baráti körben vagy a családban szóba jön, hogy "mi van a csajokkal" akkor azt igyekszem valami frappáns poénnal elütni és gyorsan elterelni a szót a témáról. A megoldás nyilván csak az lenne, hogy elkezdek ismerkedni lányokkal de ez az a lépés amire a leírtak miatt nem tudom rászánni magam.