Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon fontos kérdés, mit tegyek, mi az etikus ilyenkor?
Egyből NEM lenne a válaszom, de ebben az esetben elgondolkodtam mert más a szituáció.
28 éves srác vagyok , egészséges , jó genetikával rendelkezem ami egy nőnek fontos főleg ebben a témában. Picit mesélek az előtörténetről hogy látni lehessen.
Van egy lány "barátom" akivel 5 éve ismerjük egymást és igen rengetegszer lefeküdtünk egymással. 5 év alatt persze többször volt olyan hogy én vagy ő kapcsolatban voltunk és még akkor is találkozgattunk és ilyenkor elvből nem csináltunk semmit és nem rajtam múlt mert én benne lettem volna de ő valóban ebben jobb ember mint én...
Biztosan nem akarna tőlem semmit mert tudja hogy milyen életet élek nők terén, inkább mint embert szeret meg a genetikát :)
Biztosan mindenki hallott már olyanról hogy egy "csúcs" időben lévő nő (30) úgy dönt hogy gyereket akar de Ő egyedül akarja nevelni és a srácot csak egy dologra használja, csak arra hogy megcsinálja neki. Ő így szeretné és ezt ma este telefonon nyomatékosította bennem miközben maximálisan elmagyarázta hogy nekem semmilyen kötelezetségem nem lenne vele a jövőben stb stb stb. Nagyon kedvelem ezt a lányt és teljesen komolyan gondolja ( anyagi helyzete is olyan ) hogy ilyen problémák nem lennének a jövőben, sokkal inkább magamtól félek mert ha egyszer csak terhes lenne tőlem és nem tudok róla az egy dolog, eltünik és nem is hallok róla többet akkor belül lerendezem hogy ennyi volt és kész, de ő őszinte ember és jobbnak látta ezt közölni velem és megkérdezni tőlem. Én biztos hogy mindig erre tudnék csak gondolni hogy ő terhes, és mondtam neki hogy ha ezt az ő kedvéért megteszem akkor nekem biztosan "reccs" lesz belül és a barátságunknak vége, én akkor el fogok tünni teljesen és sohasem beszélünk többet mert csak így lehet egy ilyet megtenni.
Ő hallani sem akar ilyen speciális orvosi megtermékenyitésről, ahogy én is úgy ő is azt kapna meg akit akar mert egy gyönyörű nő. Ő ragaszkodik hozzám ezért volt őszinte is mert az 5 év alatt elértünk egy szintet.
Hajlok rá hogy aztmondom hogy belemegyek, miközben biztos hogy csak erre tudnék gondolni, de az is biztos hogy képes lennék eltünni örökre úgy hogy valóban csak egy eszköz voltam.
Megtehet egy ember ilyesmit ha valakinek tényleg ez a vágya?
Nagyon kiváncsi vagyok történetekre, véleményekre .
Nagyon köszönöm
28/f
9-es vagyok, akkor ezt így nem javasolnám... akármennyire is készíted magadat erre lélekben, erre nem lehet felkészülni, szerintem finoman utasítsad el!
28F
válasza:
válasza: válasza:Te most magadat akarod kizárni a gyerek életéből, vagy ő akarja így?? Ha az előbbi, akkor komolyan nem értelek (ugyanúgy a tied is lesz, mint az övé), ha utóbbi akkor viszont mondj nemet.
Hiszek abban hogy ha nem vagytok úgy együtt akkor is fel lehet együtt nevelni, és te is ugyanúgy részt vehetsz az életében, mégha közben éled is a sajátodat. Nyilván nem lesz nálad amikor egy alkalmi partnerrel vagy, de lehetnének hármasban közös programjaitok, szülinap, karácsony, stb együtt, illetve ha bármi gondja van, veled is megbeszélheti. Elvégre az apa tanácsára is szükség van, főleg egy fiúnak, de sokszor egy lánynak is, hisz csak másképp látja a dolgokat mint egy nő.
Valamint ha nem is tudja ki az Apja az szerintem sokkal rosszabb, mint az ha bár nem éltek együtt, de mégis része vagy az életének.
Tényleg kizárnád magad ebből? Nagyon gondold ezt így meg. És a gyerekre is gondoljatok mindketten, ne csak magatokra.
Amúgy meg 30 évesen még nincs elkésve semmiről, nagyon sokan 35 előtt nem is szülnek...
válasza: válasza: válasza: válasza:Azon nem gondolkodtál, hogy megkérd a kezét.
Elmesélem az én történetemet. kb. 20 évvel ezelőtt történt.
Egyetemista voltam és összeismerkedtem egy elvált 30-35 év körüli nővel.
Ő könyvelőként dolgozott. Mindkettőnk mögött stabil egzisztencia volt, többnyire a szüleink jóvoltából.
Ő éppen akkor vált el a férjétől (remélem, hogy nem miattam).
Nagyon szeretett volna gyereket tőlem.
Akkor úgy éreztem, hogy a gyereknevelés és az egyetem nem menne egymás mellett, ezért elutasítottam. (Volt egy évfolyamtársam, akinek gyereke született, és abbahagyta az egyetemi tanulmányait.)
Megesküdött, hogy nem akar tőlem semmi mást, csak egy babát. Nem fog kérni gyerektartást sem. Nem várja el, hogy gondozzam a babát, mert ő egyedül is képes felnevelni. Beszéltem apámmal, aki lehűtött, úgy mint téged ezen a fórumon a korábbi hozzászólók.
Felkerestem egy független ügyvédet, aki szintén megerősítette édesapám álláspontját.
Azt mondta, hogy semmilyen szerződéssel nem tudom kivédeni azt, hogy később ne kérhessen gyerektartást, a hölgy. Az erre irányuló szerződés jogszabály megkerülésére irányul, így jogilag semmis, tehát érvénytelen. Amíg nem végzem el az egyetemet, addig édesapám fizetéséből fogják vonni a gyerektartást, ha erre a leendő anyuka igényt tart. Márpedig a praxisában több példa is azt mutatja, hogy később az édesanyák mégiscsak felismerik, hogy szükségük van támogatásra (különösen anyagi támogatásra, jövedelem hiányában).
Szakítottunk a barátnőmmel. Aztán kb. egy hét múlva felhívott telefonon és kérte, hogy magyarázzam el a szakításunk okát. Elszorult a torkom, a könnyeimet törölgettem, és egy szót nem tudtam kipréselni magamból. Mielőtt kitört volna belőlem a zokogás leraktam a telefont.
Ez volt az utolsó alkalom, hogy hallottam a hangját. Később amikor összeszedtem magam, próbáltam felhívni, de előfizető nem volt kapcsolható, és a lakásán sem volt elérhető.
Ő többé nem keresett. A szüleit a barátait és a munkahelyét nem ismertem, így örökre eltűnt az életemből.
Azóta sokszor gondoltam rá. Egy űrt hagyott maga után. Olyan érzés mintha egyszerre veszítettem volna el egy rokonomat (a feleségemet) és a gyerekemet, még a nagyszüleim halála sem fájt ennyire.
Bánom már mint a kutya, hogy így történt, de az eseményeket nem lehet visszafordítani.
A társadalmi felépítésünk és oktatási rendszerünk verseny kényszere miatt egy szerető társat veszítettem el.
Csak reménykedni tudok, hogy Ő nem csinált semmi ostobaságot, és talált magának egy hozzávaló társat, akivel családot alapíthatott.
válasza:A napokban láttam egy tudományos filmet, ami arról szólt, hogy a nők fogamzó képessége 35 év felett már rohamosan csökken.
A feleségem 30 évesen szült először, és azt követően 3 évig nem fogant meg, pedig aktív szexuális életet éltünk.
Ezek miatt tökéletesen átérzem a barátnőd szomorúságát.
Ami 30 alatt terhesség az 30 felett gyermekáldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!