Szex volt csak, de most akkor mit akar a fiú barátom?

Sziasztok!

A KÉRDEZŐ VAGYOK

Ne haragudjatok amiért csak most tudok vàlaszolni. Nem gondoltam volna,hogy ennyire érdekelni fognak a fejlemények és,hogy mindenki hasonló véleményen van. Ez meglepett azért tényleg. Az az igazsàg,hogy amikor kiírtam a kérdést nem rég regeltem elötte. És utàna màr nem léptem fel,ezért màr a jelszómat sem tudtam. Csinàltam új fiókot most és megírom nektek a vàlaszomat.

Hàt azóta sok minden történt. Nem is tudom hol kezdjem. Még mindig nagyon friss az egész.

Amikor talàlkoztam a baràtommal, sajnos nem mertem neki felhozni,hogy beszélni kéne kettőnkről,hogy kinek mit jelentett az az éjszaka...a szex és hogy maradhatunk-e csak baràtok(?). Nem beszéltünk az érzéseinkről. Bevallom még én voltam az aki terelte a témàt. Meglehetősen eléggé feltűnően talán. Volt,hogy feszélyezve kezdtem érezni magam. Igazàból sokszor az jutott eszembe amit írtatok itt meg már nem úgy néztem rà mint elötte. Vagyis,de baràtként, csak hàt eszembe jutott a szex és nem is kellett semmit csinàlni màr zavarban voltam és hihetetlennek tartottam,hogy itt tartunk. Màr 5 éve baràtok vagyunk és most úgy nézett ki annak vége.

A gond akkor kezdődött amikor egyik este nàla voltam, màr haza akartam menni. Hívott közben a barátnőm testvére ( férfi) hogy nincs-e kedvem elmenni vele és pár ismerősével italozni(?) Mondtam,hogy de persze,hiszen amúgy is haza felé mentem. Elköszöntem a baràtomtól is. Veszekedésbe torkolott az este. 8óra utàn akartam menni a haverokhoz,de ő teljesen úgy csinàlt mintha vilàg hàborúba mennék és ràm szólt,hogy ne menjek velük, jobb lenne ha haza mennék. Én meg kinevettem, de nem gúnyosan, csak magától jött. Aranyos volt a reakciója. Mert elötte soha nem mondott nekem ilyeneket vagyis nem szokott velem így beszélni. Nem örültem annak,hogy olyan hangsúllyal beszél velem és komoly volt, lenéző, aztàn veszekedni kezdtünk amikor mondtam neki,hogy ne szóljon bele a dolgaimba.

Kérdeztem tőle,hogy mi a fenéért viselkedik így,miért kellett megmondani,hogy mit csinàljak. Nem parancsolta meg, csak megkért,hogy ne menjek màr sehova. Aztàn amikor arra kért,hogy maradjak nàla estére. Akkor kezdtünk ordibàlni egymàssal. Mert nyilvàn feljött a téma,hogy mit akarunk akkor most, mondtam neki,hogy szeretném ha baràtok maradnànk, de tisztàra kikelt magàból amikor ezt mondtam neki. Konkrétan le hü---lyézett és szerinte több vasat tartok a tűzben, ez nem fér bele,hogy eljàragotak másokkal az éjszaka, és ami nàlam kicsapta a biztosítékot az az volt amikor azt mondta én egy érzéketlen senki vagyok, hülyítem és kihasznàltam, azt mondta jobb lenne,ha nem ismerkedtünk volna meg soha és gyűlől, utàl engem, sötét vagyok, és hozzàm vàgta,hogy nem kell neki a barátsàgunk.

Nem találkoztunk 2napig. Nem sok, de nem is írtunk egymàsnak. Semmit. Hàt igazàból nagyon szokatlan volt ez,mert mindig vele voltam és nem szoktunk veszekedni. Nekem nem mondott még olyat,hogy gyűlől és jobb lenne ha nem ismerne. Olyan durva volt, màr nem is figyelt rám, csak eldarálta amit akart. Tudjàtok mi volt a legrosszabb??? Hogy egészvégig kerülgettük a valódi problémát. Nem mondta ki,hogy szeret engem vagy szerelmes. És màr én sem igazán tudtam mit is akarok. Nekem fontos NAGYON a barátsàga, ő a mindenem. Senki nem érdekel rajta kívűl. Én mindent vele osztok meg, segítűnk egymàsnak,sokszor ráadàsul, vele végig nevetek és önmagam tudtam lenni, mindig úgy éreztem,hogy elfogad és szeretjük egymàst. Amikor szexeltünk én utàna azthittem minden azért maradhat úgy mint régen. Az lett volna a legjobb.

Tudom ez màr kiborító lehet majd.

A hónap elején lefeküdtünk. Amikor talàlkoztunk, mindketten bocsànatot kértünk egymàstól. Aztàn gyors tovàbb léptünk és az egésznapot vele töltöttem. Már már nevetséges volt a helyzet. Eléggé kétségbeesettek voltunk, nagyon nem akartam,hogy veszekedés legyen,és szomorú voltam,mert azt éreztem néha,hogy nem őszínte a mosolya. Mindegy is, este szexeltünk. Nem volt tervben, spontàn történt. Amúgy kb 2-3x is félbehagytuk a dolgot,mert szóltam neki,hogy ez az utolsó alkalom, de ő meg azt hajgotta,hogy nem,dehogy stb. Nem tudom..olyan rossz érzésem volt utàna. Én igazàból szerintem lángoltam, nagyon akartam őt, sokszor szeretném megérinteni,megcsókolni. Nem tudom,hogy akkor csak szenvedélyesek voltunk vagy inkàbb érzéketlenek, akik csak du.gni akarnak. Mintha lényegtelen lett volna,hogy kivel is szexelünk. Tökre úgy éreztem mintha csak kiélnénk a vàgyainkat,gyors szex aztàn megint majd kezdődik minden előröl. Kutyàul éreztem magam utàna. Pedig nagyon szeretem őt, és nagyon vàgytam rà,iszonyatosan izgultam is!!! Még mindig béna voltam, de nem is zavarta, olyan volt mintha ott se lenne egy idő utàn. Csak szorongatott,a fejemet a melkasába húzta, meg hàt most nem is volt olyan gyengéd vagy lassú a szex.

Nem tudom mikor kb hajnalban keltett fel,hogy màr nem bírja tovàbb magàban tartani. A konyhàban mondta el,hogy azonnal mondjam el neki őszíntén,hogy szeretem őt és ne etessem ezzel a barát dologgal,csak legyünk végre őszínték egymàshoz. Én mondtam neki,hogy nagyon szeretem őt, de nem szabadna többet lefeküdnünk egymàssal, mert mi barátok vagyunk!!! Nem akartam elveszíteni, ő a mindenem. Basszus,ha a párom lenne akkor úgy is minden megvàltozna. Tudom,hogy nem én kellek neki, sokkal jobbat érdemel nàlam és félek is,hogy a pàrkapcsolat nem nekem való. Màr az arcàba temette a kezeit. Azt mondta inkább nem mond semmit, csak menjünk aludni. Én meg nem igazàn erőltettem a beszélgetést, màr égett az arcom. Az ilyen beszélgetések nagyon kínosak vele.

Azóta meg csak katasztrófàlisabb a helyzet. Mert időközben elmondta hogy hàt ő mit érez iràntam. Àllitólag nagyon szeret engem, és màr évek óta mélyebb érzéseket táplàl iràntam, de amikor baràtok lettünk akkor nem akart lerohanni màr és úgy gondolta nem is lett volna jó,ha akkor kitàlal, mert úgy gondolja rettentően gyàva vagyok és nem akart elijeszteni így baràtsàgot mímelve meg könnyebb volt megtartania, de azt is mondta,hogy az elején nem érezte,hogy oda lenne értem, egyszerűen csak tetszettem neki és többet akart volna. De amikor màr szóbakerült,hogy vele fogom elveszíteni a szüzességem és stb akkor màr tudta,hogy ez nem csak baràtsàg. Azt mondta,mostanra màr nagyon kötődik hozzàm és szerelmes belém, de nagyon sok nehézséget és fàjdalmat okozok neki azzal,hogy döntésképtelen vagyok, hogy azthiszem baràtok maradhatunk, stb.

Azthiszem szeretem őt én is, lehet szerelmes is vagyok bele. De nem tudom mi az a szerelem. Csak vele szeretnék maradni, örülnék ha nem veszekednénk többet és hàt nagyon sokat szorongok. Nagyon szeretnék tőle bocsànatot kérni, megakarom ölelni, beszippantani az illatát.Hiànyzik még ilyenkor is. Ma nem sikerült találkoznunk majd csak holnap. Szeretem őt, és igen..vonzó férfi, mindent szeretek benne, a hibàival együtt elfogadom, van ami zavar, de ezzel tudnék együtt élni, eddig sem zavart és eléggé sokat voltam/vagyok vele. Igazàból màr megszoktam,hogy pl kupis, sokszor kritikus màsokkal szembe, a fogkrémnek a közepét kell nyomkodnia, ha zoknit keres mindig szétszórja a cuccait és úgy hagyja, férfi létére többet tollàszkodik és van amikor muszàj megforgatnom a szememet amikor nézegeti magàt, néha szàndékosan nagyképű ezek aprósàgok..stb. Nem nagy dolgok, a személyisége tetszik és nem akarom hogy megvàltozzon az màr nem ő lenne akkor. Nekem pedig fontos és szeretem!!! Szerintem a nap 24 óràjában folyamat rá gondolok, nem csak amióta elvette a szüzességem és tart ez a mostani helyzet. Nekem ő mindig az első és legfontosabb volt az életemben. Nagyon félek elmondani neki,hogy szerelmes vagyok talán. Én nem vagyok olyan bátor mint a barátom. És nem is csak ez..egyszerűen nem merek kezdeményezni, és valahol bánt is az,hogy én igazàból nem is voltam neki soha a barátja. Mert eredetileg többet akart. Nem is érdekes ez. Egész végig mellettem volt , ez a fontos. De most olyan szokatlan minden.

Most pl az a baja,hogy talàlkoztam a barátnőmnek a testvérével. Tegnapelőtt. Elmentem vele ruhàt venni, kaját is vettünk, és leültünk a bevàsárló központba beszélgetni. Egy haver, nem több. Tényleg nem. De a barátommal amikor találkoztam aznap ,akkor is furcsàn viselkedett. Pl végig méregetett, nyíltan kijelentette,hogy képtelen vagyok normàlis kapcsolatokat kiépíteni, nekem csak zömével férfi ismerőseim vannak, és nagyon bizalmatlan velem szembe és folyamatosan a pàrkapcsolati "szabàlyokról"beszél, kompromisszimukról, meg a férfiakról.

Nem fogom őt elveszíteni, szeretem nagyon és lehet szerelmes vagyok. De nem merem neki nem csak elmondani, de kimutatni sem. Vagyis ennél jobban nem tudom. Mit tegyek. Annyira izgulok, most hogy nem csak baràtok vagyunk. Nem tudom,hogy mit mondjak neki. Mindent elrontottam igazàból. Ebben nem vagyok jó. Neki egy csomó tapasztalata van és mostanàban kezd hatàrozotabb lenni, ami jó is. De akkor is, nem akarom elrontani ezt. Lehet nem is fog szeretni és majd valamin jól összekapunk aztàn szakítani akar. De még nem is jàrunk. Vagyis nem a pàrom.

Egy valami nem tetszik amúgy,hogy ma màr jobban beleszól mindenbe. Hirtelen probléma,ha màsokkal vagyok, persze csak ha a férfiak. De ez olyan zavaró, eddig nem érdekelte, csak tudnia szerette volna hogy minden rendben-e(?) most meg goromba velem, vagy elejt 2 olyan mondatot ami utàn kellemetlenül érzem magam. Én is szeretem őt, de engem miért nem érdekel tovàbbra sem, ha nőkkel van? Én mindig bíznék benne, tudom,hogy hűséges tud lenni. Az eddigi kapcsolatai soràn ami komolyabb volt ott nem voltak gondok. Nem értem őt, nem beteges amit csinàl, nem is olyan férfi aki dühöngene, ismerem annyira, de rossz a bizalmatlansàga és hogy férfi gyűlőlő lett. Meg mintha màsabb lenne velem kicsit komolyabban szól hozzàm. Ami nem gond!!! Tetszik ez az oldala is, csak érdekesnek talàlom.

Ha már minden rendben lesz és nem felejtem el a fiókom jelszavàt. Akkor vàrom a vàlaszokat és írok majd.

Tudom,hogy szörnyű vagyok. Màr nagyon utálom magamat is. Nem tudom mi lenne a jó. Vele akarok lenni és pont. Szeretem őt nagyon és nagyon szeretnék majd bocsàntot kérni,mert látom rajta,hogy valami baj van és nem örül annak,hogy még mindig itt tartunk.

Hú..tudjátok milyen nehéz ezt feldolgozni? Ha akkor nincsen szex nem is jutunk el idàig szerintem.

Nem tudom elmondani mit érzek, de szeretem a baràtomat. (Nagyon)

A rohadt életbe! Hát mondtam (és mások is itt), hogy ilyen nincs! Csak a vak nem látta, hogy az a szerencsétlen pasid olyan szerelmes beléd, mint az ágyú. És, ha jól érzem, te még mindig bizonytalanságban tartod ezzel a hülye dumával, hogy barátság, meg jobbat érdemel... Meg azzal, hogy a féltékenységét nem akarod észrevenni, hanem még fokozod is, azzal, hogy a fiú barátaiddal hergeled.

Tessék minden nap reggel, délben, és este annyiszor elmondani, hogy szereted, ahányszor csak lehet. Na jó, túlzásba se kell vinni, mert még gyanús lesz, különösen azután, ahogyan eddig bántál vele. :) A barátkozást nem kell abbahagyni vele, de a szex is legyen minél több, mert az a szerelmi vallomás "kézzelfogható" része.

Ami neked nem tetszik, az a féltés. Csodálod? Éveken át várt, epekedett, szenvedett, most végre megkapott, és akkor ne lásson rémeket, amikor másokkal barátkozol? Még ha egy nagyon erős személyiség volna, és biztos lenne abban, hogy neked egyedül ő számít, akkor is eszébe jutna, hogy lám, mi lehet egy barátságból... (Bocsánat, nem akartalak megbántani, de gondolnod kell erre!)

Mutasd ki az érzelmeidet, kell, hogy tudja az a fiú, hogy biztonságban van.

Na, most kifújtam magam. Mérges voltam rád, amiért ennyire értetlen voltál, de nagyon örülök, hogy végül is minden jóra fordulni látszik. Csak aztán maradjon is így!

És köszönjük, hogy megosztottad velünk. :)

#24 és 30 voltam

Sokszor szoktam neki mondani,hogy szeretem őt. Ezt koràbban is mondtuk màr egymàsnak. Olyankor megöleljük egymàst. Én szerintem amennyire tudom kimutatom neki az érzéseimet. Én azzal a pàr ismerősömmel is mindig próbàltam őszínte lenni és baràtsàgos. A baràtommal pedig alapvetően is mindig szoros kapcsolatot àpoltam.

A féltés egyenlő a féltékenységgel? Ezt nem értem. Én semmin nem vàltoztattam,ugyanúgy teszek ahogy eddig. Heti egyszer kétszer vagyok a haverokkal,vagy a baràtnőmmel. Az 5 év alatt egyszer sem volt eddig gondja,nem szokott ilyen lenni velem és nem gondolnàm,hogy ezzel csak provokàlom vagy jobban bizonytalansàgba tartom. Nem értem miért ilyen,nekem is fontos ő, de nem tudtam volna így viselkedni. Bízom benne és nem zavar ha màsok tàrsasàgàban van. Nekem meg csak ő volt igazàból mindig, màst nem is igazàn mondtam a baràtomnak. Azért meg senki nem mondhat le màsokról és tölthet ennél is kevesebb időt az ismerősökkel,mert az zavarja az illetőt. Nagyon rosszul esik,hogy a baràtom olyanokat mond,hogy nem vagyok rà tekintettel, csalódàst okozok neki stb.

Szeretem őt nagyon, de nem lenne jó,ha azthinné màs fontosabb nekem. Senki nem fontosabb nàla, nem lehet a baràtommal felvenni a versenyt, ő mindig különleges marad szàmomra. Nàla kedvesebb, szeretet teljesebb embert nem ismertem, nagyon jó baràt.

Kicsit félek, nem akarok több szexet,mert olyan mintha csak ezzel akartuk volna elsöpörni a gondokat és nem beszélni róluk. A kémia az meg műkődik. Mindig tetszett nekem, de amíg nem feküdtem le vele nem érdekel nagyon, hogy azért hatàssal van ràm és tetszik külsőre is. Meg aztàn amíg veszekedni fogunk nem lenne jó ha közben bonyolítanànk a dolgot azzal,hogy közben néha àgyba bújunk. Nem akarom azt sem,hogy féltékeny legyen bàrkire is. Nem ijesztő és mérgezi meg a kapcsolatunkat. Egyszerűen csak zavar,hogy ha azt làtom és érzem,hogy nem tetszik neki ha màssal vagyok. Ami furcsa is, még szokom az új oldalàt. Sokkal komolyabban àll hozzàm.

Izgulok, ma megint talàlkozunk. A hétvégét is nàla töltöm. Segítek neki a munkàjàban is, majd akarunk csinàlni valami finom sütit. Ő a konyha főnök én csak nézem inkàbb vagy majd mosogatok. Akarunk menni moziba is vagy otthon megnézzük a kedvenc filmjét. Harcosok klubbja. Màr vàrom a talàlkozàst nagyon. De vasàrnap pl màs dolgom is lesz,mert az egyik haverom megkért,hogy kísérjem el a belvàrosba és majd beugrunk az ismerőseihez is stb. Nem tudom mit fog mondani a baràtom. Igazàból mi nem is jàrunk, nem vagyunk egy pàr. Ha hivatalosan együtt lennénk akkor biztos kitalàlnà,hogy férfi és nő között nincs baràtsàg és goromba lenne velem. Ismerem őt és célozgatott erre màr. Azért elképesztő milyen önzőek tudnak lenni az emberek. Még szerencse,hogy ennyire szeretem a baràtomat. Nem akarom megbántani majd. Olyan màs minden. Mintha haragudna ràm valamiért csak nem szól.

Majdnem 29 éves srácként (szándékosan nem nevezem magamat férfinek)

Sajnálatos módon én sem szeretem, se nem támogatom azt, hogy az adott lány

akit szeretek, férfiakkal barátkozzon. Egyszerű az indokom:

Egész életemben kritikusan alacsony volt az önbecsülésem. Nem is volt szerencsém

a lányokkal. Soha de soha nem hittem fiú és lány közötti barátságban, mert látom,

hogy ezek az úgy nevezett kapcsolatok hogyan is mennek tönkre az "állítólagos"

barátságok végett.

Nem egy kérdést lehet már itt olvasni gyakorin, pl: "Úr isten, beleszerettem a

párom legjobb barátjába, most mit kellene tennem? Nem akarom ott hagyni a párom

de még is az a srác jár állandóan a fejembe!"

Egyszerűen gusztustalannak tartom azt, hogy egy nő a pasija mellett más pasikkal

legyen együtt, más pasikkal csináljon programokat. Nem azt mondom, hogy a nő

dolga otthon ülni és szart sem csinálni, de nem is az, hogy 5-6 másik pasival

menjen és érezze jól magát. Egyszer mindenki többet fog akarni mint a másik.

Ma már a bizalom egy nevetséges jelző.. olyan, hogy bizalom nem létezik..

Minden nőt el tudnak hódítani a párjától, csak akarat és idő kell hozzá.

És ezt mindenki megteszi ma már. Sokszor nem érdekli a másikat, hogy ez vagy az

együtt vannak. Csak is az, hogyan rondítsunk az életükbe, a magunk öncélja végett.

Valódi szerelem sem létezik már, az is csak egy máz, a szar élet tortáján.

Nincs értékelés, becsületesség, ragaszkodás, csak futás, megcsalás, árulás.

Lepontozhattok, de ettől még a világ fos, és csak le fele vezet már az út, fölfele

többé már soha. És nincs már vissza út... mert a tömeg követi a birkát, amelyik a

rossz út felé vezet mindenkit.

És az állításomat igazolja a rengeteg házasság tönkre menetele is.

Kérdező te meg egy b ü d ö s kis r i n g y ó vagy, mert állandóan megdugatod magad

a pasival. Hagyod, hogy kihasználjon és a pasi meg egy r e t e k, bunkó, féltékeny

g ö r é n y. A veszekedések állandóan lesznek, amíg más pasikkal is együtt leszel.

Nem szexuális értelembe, hanem csak hogy találkozgatsz másokkal.

Ez a srác sosem fogja elnézni neked és csak veszekedéseket fog szülni.

Gondolom szerencsétlen annyira szánni való hülye, hogy nem tudna megfogni magának

másik csajt, ezért nem fog kidobni soha, mert lesz mindig egy hülye, természetesen te

aki majd elnézi a marhaságait és mindig széttárja neki a mennyek kapuját.

Szóval gratulálni tudok nektek. Csak légyszi, húzzál le gykról a kérdéseddel, mert

szánni való hülye p i c s a vagy :)

Köszöntem!

Nem vagyok ri----nc. A ri-----nc az aki aki pl mindenféle drága ajándékot, utazàst eszközöl ki aktuális partnerétől, és elhiszik, hogy az nekik kijár. Szerintem azok a nők, akik állandóan mutogatják idomaikat, felkínáljak a szemeknek genetikai vagy megvásárolt, adottságaikat, szinte semmit nem hagyva a fantáziának, na ezek a ri---ncok. A k--rva pedig az én olvasatomban az aki időre mért szexet ad és pont.

Nem tartom magam r---ncnak. Soha nem volt még baràtom, pàrkapcsolatom. Nem kapkodtam el a dolgokat és sajnàlom,ha valaki a jelenlegi helyzetemet nézve ilyen következtetésre jutott mégis. Persze könnyen dobàlozhatunk az ilyen jelzőkkel, de szerintem nem érdemes mivel nem ismersz.

Azonban a véleményed elfogadom. De nem àllszàndékomban meggyőzni az ellenkezőjéről.

A baràtomnak nincsen önértékelési gondja, kiegyensyozott személyiség. Úgy gondolom,hogy neki a sport elég nagy löketett adott és növelte az önbizalmàt amikor làtta,hogy van eredménye annak amit csinàl és nem csak jól boxol, de elégedett magàval. Ennyi önbizalom kell. Több baràtnője is volt neki. Csak most nincsen és amióta lefeküdtem vele, azóta buliba sem megy. Inkàbb azokat az estéket is együtt töltjük vagy valami programot talàlunk ki közösen. Ha azonban mégis gond lenne és valóban önbecsülésével lenne gond, megpróbàlnék neki segíteni, és nem homokba dugni a fejünket majd. De nem éreztem,hogy baj lenne. Egyszerűen csak màshogy làtja a dolgokat mint én. Ezt kéne majd megbeszélni, remélem sikerül is.

Valamint ő talàn még jobban tàrsasàgi életet élő ember és nem volt gondja a csajozàssal sem, vannak baràtai akik mellette vannak és velük is szokott lenni.

A magànéletemben lévő döntéseket pedig én hozom és nem az én értékrendembe nem férne bele az amiről te írtàl.

A hűség ahogy sokan írtàk is màr ez egy àllapot. Nem tulajdonsàg, nekünk embernek tudatos döntés kell,hogy legyen. És nem mindenki csalja meg a pàrjàt. Szerintem szàmtalan olyan eset van amikor a felek inkàbb leülnek és megbeszélik a dolgokat, próbàlnak minél kevesebb fàjdalmat okozni a màsiknak és ha valami nem működő képes akkor inkàbb tovább àllnak és szakítanak. Sokszor közös meggyezés ez és nem kell félrelépni. Szerintem ennyivel tartoznék a másiknak. A lelkiismeretem nem engedné,hogy megcsaljam a páromat majd. Ez egy döntés amit én hozok. És ehhez tartanàm magam. Nem az egyetlen ilyen nő és férfi létezik a vilàgon. A tisztelet és az őszínteség egy fontos alappillére egy jó kapcsolatnak. Igenis vannak olyan emberek akikbe szorult annyi erkölcsösség és fegyelem, hogy ne lépjen félre stb.

Lehet nincs igazam, révén,hogy fiatal is vagyok és tapasztalatom sincsen nagyon, de kérlek ne ócsàrólj és minősíts engem.

Köszönöm a vàlaszodat neked is.

Nem jártok, az egész csak szexkapcsolatnak indult.

Ez nem kapcsolat. Te hülye fejjel, szűzként oda dobtad

magad neki. És még nem vagy r i b a n c?

Kevés szexkapcsolatból lesz normális párkapcsolat, nagyon

kevésből. Mert ami annak indul, az csak az is lesz.

Megint én vagyok, az éjjel írtam neked.

Azért jöttem vissza, mert azt álmodtam, hogy megbántottalak. Talán mégse igaz, csak képzeltem. Elolvastam, amit írtál, és hadd adjak egy tanácsot. Teljes tévedés azt hinni, hogy a szeretet túlzott kimutatásával kárt okozhatnál ennek a kapcsolatnak. A szex pedig semmit sem söpör a szőnyeg alá! Sőt, az megerősíti a kapcsolatot. Olyan ereje van, hogy rengeteg, egyébként össze nem illő gondolkodású párt egymás mellett tart a jó szex. Nálatok mit tudna elfedni? A féltékenységet, amit az okoz, ha nincs a szexből elég sok?! Egyébként is, a ti korotokban nem lehet elég sokat szexelni... Még mindig azt érzem, hogy gátlásosan félsz kimondani, kimutatni az érzéseidet a fiúd felé. Nem tudod, hogy szerelem-e, amit érzel? Az hát, mi más lenne, nagyon is az! Add át ennek a remek, ritkán megtapasztalható érzésnek magad, ne küzdj ellene, ne magyarázd be magadnak, hogy ez barátság, mert nem az! Éppen azzal ijeszgeted a barátodat, hogy az iránta való érzésedet ugyanazzal a szóval illeted, mint a más fiú barátaid irányában érzetteket. Hát hogy a csudába ne lenne féltékeny a barátod, amikor ő forró szerelmet érez, amelynek a kizárolagos birtoklás a lételeme, te pedig még mindig a legjobb barátodnak mondod. Tessék szépen belenyugodni, hogy ez szerelem, és annak megfelelően viselkedni! :) Azt írod: "Nem ijesztő és mérgezi meg a kapcsolatunkat." De bizony!! Nyisd ki a szemed, hiszen már veszekedtetek is miatta, olyanokat vágott a fejedhez, amit még soha!

A többi barátodnak is, mindnek dicsekedj el vele, és ugyan lehet, hogy némelyik el lesz szomorodva (gyanítom, hogy van még közöttük olyan, aki titkon reménykedett), de mind meg fogja érteni, hogy kevesebb időd van rájuk, mert van, ami/aki mostantól fogva fontosabb.

Fogadd el, hogy szerelmes vagy, ne küzdj ellene. Legyél boldog, és a párod is az lesz veled. :)

Ja, és ennek a szerencsétlen előzőnek a hozzászólásaival ne törődj, talán megcsalták, azért ilyen acsarkodó.

38# köszönöm ismételten a vàlaszodat. Kedves vagy nagyon. Köszönöm a tanàcsokat is. Nem bàntottàl meg az olyan fajta nyersesség stílusban megfogalmazott vélemény amit írsz az inkàbb a legértekelendőbb ahogy itt sok mindenki írt is nekem. Én értékelem ha valaki őszínte, amíg ez nem megy àt minősítésbe, pocskondiàzàsba elfogadom a véleményeket, de tényleg nincsen semmi baj:) Nem bàntottál még semmivel.

A barátomról mindig mesélek az ismerőseimnek. Amióta megismertem azóta így van és mindenki tudja,hogy baràtok vagyunk/voltunk. Most màr nyilvàn több.

Igen,valóban félek kicsit és bennem keresendő a hiba, ez egy elfojtàs lesz bennem. Még összekell szednem magam. Csak nagyon nehéz most.