Vallomásom a puncik külseléről. Vélemény?

Ugyebár a pénisz külsejében elsősorban a méretét szokták érteni, a nők esetében a punci külseje is egy érdekes kérdés. Mikor óvodás-kisiskolás voltam, megesett, hogy láttam korombeli kislányokat meztelenül. Megőriztem magamban emlékét, hogy milyen szép, milyen érdekes, egy olyan különleges kis csík, egy fordított felkiáltójelhez hasonlítotam. Vagy egy bankkártya-leolvasóhoz.

Aztán legközelebb úgy 12 évesen láttam puncit, egy pornóképen. Nem volt szép, valahogy sehogy sem emlékeztett arra, amit emlékként őriztem, hogy hogy kéne neki kinéznie. Mi az lógó borzadály ott? Ez tényleg olyan minden felnőtt nőnek? Ezek szerint csak a kislányoknak szép, a felnőtt nőknek odanő ilyen összehajtott denevérszárny, vagy salátalevél? (Igen, az alapból kilógó, nagy kisajkakról beszélek.)

Az első pornóképes élményem után egész éjszaka nem tudtam aludni. Egyrészt gyötört a bűntudat, hogy “helytelent” tettem, másrészt meg nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez mért van úgy?

Aztán persze próbáltam “információkat” szerezni, ahogy akkoriban szokás volt, a többi fiú kortárscsoporttól. Ők azt mondták, hogy semmi gond, ez csak a pornósoknak olyan, mert ugye “sokat használták”, szétfoszlott. Ettől picit megnyugodtam, és a kérdés el is felejtődött egészen addig, míg az első szexuális kapcsolat elérhető távolságba kezdett kerülni.

Úgy 17 lehettem, bár inkább annyi se, a lány egy évvel fiatalabb, neki sem volt előtte senki. Nem siettük el a dolgot, hónapokba telt míg a végére értünk, szép élmény volt egymás testét fokozatosan felfedezni. Ahogy kezdtünk haladni, rákérdeztem, hogy ugye neki nem olyan, olyan “denevérszárnyas”. Nem értette a kérdésemet. Tényleg aggasztott, hiszen ha igen, mit fogok hozzá szólni? Aztán szerencsére minden jól alakult. Utólag bevallotta, hogy tényleg nem értette mit értek ez alatt, és aggasztotta is, hogy esetleg nem fog nekem az övé tetszeni.

Azóta persze volt néhány partnerem, és szerencsére még nem futottam bele megrázó élménybe. Nehéz kérdés ez, nyilván senkit sem aláznék meg olyan miatt, amiről nem tehet, de persze mindenkinek van egy szépségpreferenciája. Remélem nem bántottam meg senkit.

Én meg például a női mellen való parázást nem értettem soha. Ugye annak méretét a puncival ellentétben meg lehet jól becsülni ruhán keresztül is. Engem sosem zavart, ha valakinek kisebb keble van, akár csak egy apró domb is, tudtam szeretgetni. Sose értettem, hogy egy nő miért varrat be szilikont magának. Valakit frusztrál a nőiségében, de az a gond, hogy sokszor olyanok műttetik meg, akinek nem arról van szó, hogy tényleg olyan lapos a mellkasa, mint egy 8 éves kisfiúé, hanem mondjuk B kosárral.

A “gond” abból fakad, hogy pl. ha valakinek nem tetszik az arca, alakja, vagy valami elsőre is látható külső jellemvonása (kopasz, bibircsókos, mittomén), akkor megteheted, hogy eleve nem is kezdesz randizgatni vele.

De az, hogy milyen az illető nemi szerve, az értelemszerűen zsákbamacska, csak az első akció során derül ki, és ugye elég felszínes gonosz dögségnek van tartva, ha valaki ezért táncol ki a dologból.

Ezzel kapcsolatban lehet egy buta kérdésem? Bár annyira nem is buta, mert bár nem egy régen és újabban megjelent ún. “felvilágosító” könyvet elolvastam, egy sem írt a jelenségről. És felnőtt férfiként most se tudom, mi az igazság. Hátha valaki tudja a választ.

Szóval mikor nő ki akkorára a kis szeméremajak? Amikor óvodás-kisiskolás voltam, előfordult hogy előttünk öltöztek a lányok, és ahogy emlékszem minden lánynak csík puncija volt. Ezek szerint kisánykorban mindenkinek csík, vagy már van akinek akkor is kilóg?

Vagy mikor történik meg, hogy kilóg a cicanyelv? Pubertáskor? És min múlik, hogy kinek marad olyan és kinek nem? Szimpla genetika, mint mondjuk a fülcimpa mérete? Van igazság abban a pasik közt terjedő urban legendnek, hogy a sok szex miatt nyúlik meg? Hogy emiatt van sok pornósnak olyan? Anno úgy hittük, hogy a szüzeknek olyan, utána “szétfoszlik”. Persze utóbbi nyilván nem igaz, hisz sok felnőtt nőnek megmarad a csíkpunci.