Csak úgy leírtam. Gyakori ez másnál is?

Megismertem egy csajszit már egy jó ideje. Vonzónak tartom de nem vagyok szerelmes. Elég sokat beszélgettünk már, de egy idő után mondtam nekem ez nem jó, én szeretnék lefeküdni vele. Némi vonakodás után benne volt, nem egyszer találkoztunk már, nagyon boldog amikor velem lehet, de nem lehet komoly kapcsolat közöttünk. Én eddig úgy kezeltem mint egy testi-lelki "barátot". Próbálok magamnak parancsolni érzelmi téren, legtöbbször sikerül is, de most el vagyok kenődve, hogy nem találkozhatunk bármikor. (Persze Ő is). Hiányzik! Úgy érzem ez hiba. Talán időnként megengedhetem magamnak hogy gyenge legyek, de az eszem azt mondja, hogy most álljak meg. Ez pedig azt jelentené nálam hogy "likvidálnom" kell őt az életemből. Ez valóban így lenne? Vagy talán csak én vagyok nagyon szigorú magamhoz érzelmi téren? Nem tudom mi lesz ha újból jelentkezik. Nem akarok érzelmileg függeni senkitől, főleg nem olyantól, aki nem lehet mindíg velem. Ugyanakkor legbelül vágyok az ölelésére, és a gyengédségre (ami egyébként szerintem megint csak nem szabadna hogy jelen legyen egy szimpla szexpartnernél). Gondolom muszály ilyen helyzetben itt meghúzni a határt, és nekilátni kitörölni őt az emlékezetemből...