Van valami szabály a szexben, arra, hogy mire mondjuk azt, hogy ez még normális, valami viszont nem?

Én úgy képzeltem el a szeretkezést mint egy rózsaszínfelhős cukormázas valami. Ehhez képest egy hónappal a szüzességem elvesztése után, egyre inkább a vad, önfeledt szerelmeskedéseket szeretem. A barátommal őrült tempót diktálunk egymásnak. Nem érdekel, hol vagyunk, rávetném magam, és ő is rám. (Persze azért nem tesszük meg, de az érzés megvan.) Volt már, hogy futva mentünk hozzájuk haza, hogy le tudjuk teperni egymást. És úgy érzem, hogy meghasonlottam magammal. 20 évesen vesztettem el a szüzességem, és egy hónap alatt a barátom r*banca lettem, de élvezem. Már csináltuk parkban, úgy, hogy lefogott, úgy hogy mocskos szavakat suttogtunk, majd kiabáltunk egymásnak. És még rengeteg dolog van, amit ki szeretnénk próbálni (bilincs, fenekelés, sztriptíz, társasjátékok, szerepjátékok, stb). Normális ez a fajta viselkedés mód? Vagy, amíg ő nem mondja azt, hogy neki ez már sok, addig lehet behozni az újdonságokat?