Transzszexuálisok! Válaszolnátok nekem? (story lent)

Nem tudtam milyen kérdést írjak ki, mert több dolgot szeretnék megtudni.

1. Szerintetek hogy lehet ezzel az egésszel megbarátkozni?

Nektek hogy sikerült elfogadni magatokat?

Hogyan fogjam fel pozitívan - ha lehet- ?

Úgy értem szeretném meglátni a jó oldalát, vagy elérni, hogy büszke legyek magamra vagy nem tudom mire lenne szükségem. Valamit, hogy ne akarjam már folyton feladni, hanem képes legyek ezt elfogadni aztán valamihez kezdeni az életben.

2. Most mihez kezdjek? Ilyenkor mit lehet tenni?

Van olyan aki műtét nélkül is boldogan él? Hogyan?

Lánynak születtem, de még most, 20 év elteltével sem tudom felfogni!

Sokszor elfelejtem, hogy lány vagyok és egész jól érzem magam, csak mindig kapok pár pofont (képletesen) az élettől, ami visszaránt a valóságba.

Sajnos attól tartok nálam nem jöhet szóba a műtét egyéb okok miatt, amikről egyelőre nem szeretnék beszélni. De ez valószínűleg így is marad, ezért muszáj leszek elfogadni magam így. Ezzel a gondolattal végképp nem vagyok kibékülve és ez az ami a legjobban elszomorít.

3. Ti is átmentetek azon a szakaszon, amikor próbáltátok tagadni és nem akartátok elhinni?

Évek óta beszélem be magamnak, hogy ez biztos elmúlik majd, de ez butaság.

Mindig úgy éreztem rossz testbe születtem, gyerekkoromban is. És minden egyes nap. Sokáig különféle függőségeim voltak, mert csak úgy bírtam elviselni...

4. Létezik, hogy én belül férfi vagyok, kívül nő és emiatt egy idő után kicsit összemosódik a kettő?

Van olyan, hogy valaki kicsit ez is, az is? Vagy mi a baj velem?

Nálam mára elég érdekessé vált a helyzet.

Rosszul vagyok a női ruháktól, egyszerűen nem tetszenek ha magamon látom (Máson különben tetszik). Fiúsan szeretek öltözködni. Ösztönösen azok a ruhák, cipők tetszenek. Sokszor már észre se veszem.

De engem nem úgy kell elképzelni, mint némelyik tinilányt, aki lázad és fiúsan öltözködik. Én totál pasi szerelésbe vagyok kb.

És egyszerűen mániám mindenféle ingeket viselni, szerintem az annyira szép! (Természetesen, ösztönösen csak a férfi ingeket választom ki...) Gondolom, mint másnak valami csipkés díszes kis blúzocska...

Gyűlölöm a melleimet, pedig nem is nagyok, sőt... de ha lenne lehetőségem biztos, hogy kisebbíttetném, de kb. teljesen... egyszerűen hányingert kapok tőlük.

Viszont én szeretek sminkelni. Nem mindig szoktam, vannak olyan napjaim, amikor pl. nem használok semmit. Viszont máskor ha csak a közértbe megyek is, akkor is élénk színek műszempilla csillám stb.

Mostanában egész megkedveltem a hosszú körmöket is, bár még mindig kikészít, hogy semmit nem tudok velük csinálni... :) ezért csak néha tűröm meg magamon.

Na, most el lehet képzelni amikor én megjelenek valami eseményen. Elegánsan felöltözöm gyakorlatilag férfi ruhába (az alakom is inkább férfias) viszont műszempillát és (néha) hatalmas körmöket viselek.

Illetve van amikor ékszereket is. De nekem ez így tetszik, nem tudok mit csinálni. Csak olyan furcsa, hogy nem látok senkit akinek ilyen stílusa lenne...

Van más is, aki ilyen kis bolond, hogy egyszer ilyen napja van, máskor olyan? Akár nő, akár férfi, az mindegy :)

Nekem mindig így volt, vagy ez van vagy pedig a totál férfias.

Egyébként rettentő sok időbe telt eljutni idáig. Régen pl. körömlakkot sem használtam volna, csak aztán kipróbáltam és rájöttem lehet úgy csinálni, hogy rendben legyen.

Most nagyrészt a külsőségekről írtam, de persze meg van ennek a lelki oldala is... csak abba nem akartam belemenni, hogy nálam hogy van, mert akkor megint szomorú lennék csak. Nyilván mások is keresztül mennek ezen így megérthetik mennyire kínzó tud lenni az érzés.

Nos, szerintem most megköszönöm mindenkinek aki idáig végig olvasta a kis regényemet, és várom a válaszokat.

Elnézést a gyerekes és össze-vissza írásmódért, csak éjszakáztam és most fel vagyok pörögve, ilyenkor kissé hiperaktív vagyok meg idióta :D

Egyébként természetesen tudok normális is lenni és komolyan, éretten viselkedni.

Előre is köszönöm a válaszokat. Homofób, gyűlölködő emberekre nem vagyok kíváncsi.