Milyen szexuális zaklatások értek bennetek, és milyen problémát okoztak később lelkileg?

Elsőnek: és ha egy ronda nő? :D

na viccet félretéve, engem egyik tanárom akart hát... értitek és... azóta úgy nem igen kívánom a szexet :s

19/L

Tégy, hogy akit komoly zaklatás ért, nem szeret róla beszélni, ennek ellenére én most mégis megteszem, hátha tudok a történetemmel segíteni valakinek…

Pár éve történt (pontos időpontot és dátumot nem szeretnék mondani, de tudnék), konkrét testi kapcsolat nem lett belőle, de lehetett volna, mert egy nálam közel 24 évvel idősebb, izmos, magas férfi volt az illető, ráadásul teljesen részeg. Kínáltak alkohollal még mielőtt komolyabbra fordult volna a dolog, de nem kértem, talán ennek köszönhetem fizikai épségemet. Elég higgadtan tudtak kezelni a helyzetet, és szerencsémre nem menekültem, mert abból még nagyobb bajok származhattak volna.

Azonban tett egy apró kijelentést, hogy „Jobb lenne kislány, ha ezt odabent a szobámban folytatnánk” ekkor elfogott az ideg. Épp a megjegyzése előtt halásztam ki a kezét a bugyimból. Ennyit tudtam csak válaszolni neki:

- Nem szeretném! Nem vagyok rá felkészülve, nem itt, nem most és nem ilyen körülmények között szeretném elveszíteni a szüzességem.

Magam sem értem, hogy miért voltam akkor ennyire őszinte. Talán tudat alatt tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem.

Több mint fél óra remegés és könnyekkel küzdős beszélgetés után lehiggadt, és békén hagyott. Másnap viszont újra találkoznom kellett vele, és bár másnap délelőtt szinte végig remegtem és próbáltam elkerülni, mégis összefutottunk, és így szólt:

- Most mondták, hogy én… én tegnap… - elcsuklott a hangja. Könnyeivel küzdött, majd folytatta: - Köszönöm, hogy nem… nem történt meg…

Iszonyatos bűntudata volt, én pedig remegtem, majd folytatta.

- Bocsáss meg! Én nem… nem szerettelek volna bántani… - hangjában mérhetetlen bűntudat és aggodalom érződött.

Megsajnáltam, ahogy ott állt előttem egy nálam több, mint 20 évvel idősebb férfi megtörten és tele bűntudattal. Sírt, mint egy gyermek, bár próbálta leplezni, de előlem ekkor már nem tudta elrejteni könnyeit, túlságosan ismertem már.

- Nem haragszom! Kezdjünk mindent tiszta lappal! „…” vagyok! – kicsit könnyes szemekkel nyújtottam neki kezet.

- Jajj! – csak ennyi szakadt fel belőle.

Ekkor már szent volt a béke. Aznap este ismét egy asztalnál ültünk. megint iszogattak, ekkor már módjával.

A büfés kihozott egy üveg piát, lerakta az asztalra.

- Egészségetekre! – mondta egyikőjük, és magukhoz vették a poharat.

Barátai rá néztek, aki csak ennyit felelt:

- Köszönöm nem! Én ma nem iszom!

Aznap este úgy ültünk ott a kerti asztalnál, mintha évek óta ismernénk egymást, nevettünk, és beszélgettünk az élet dolgairól.

Tisztában vagyok vele, hogy veszélyes helyzetbe kerültem, hogy nem sok híja volt a nagyobb bajnak, mégis örülök, hogy én lehettem ott. Annyiszor belegondoltam, és megköszöntem már a sorsnak, hogy nem egy nálam fiatalabb lányt küldött oda helyettem, aki nem méri fel a helyzet súlyosságát. Örülök, hogy az alkoholt nem fogadtam el, mert nem tudtam volna helyesen ítélni, és tiszta fejjel gondolkodni, pedig ennek köszönhetem, hogy megúsztam. Talán, ha menekülni próbáltam volna, utánam jön, és óriási bajban lettem volna egy szobában, amit nem lehet kulcsra zárni. Ha ittam volna, talán csak viccként értékeltem volna, és ismét ott a baj. Ez mind olyan, amit sosem fogok már megtudni. Sok mindent megtanultam akkor. Megtanultam szeretni, megbocsátani, hinni magamban, és abban, hogy még a legnagyobb bajból is van kiút, és én erre mind képes vagyok. Már tudom mit tesz az emberrel az alkohol… azóta gyorsabban és helyesebben döntök. Nem félek, mert bár próbára tett az élet, megmutattam (elsősorban magamnak), hogy egy ilyen extrém helyzetből is ki tudok kerülni épségben.

Egy mondattól és egy érintéstől viszont még mindig végigfut a hátamon a hideg és akárhányszor is hallom újra meg újra átélem azt az éjszakát, talán életem végéig. Ez a mondat a „Jobb lenne kislány, ha ezt odabent a szobámban folytatnánk

Tehát bármennyire is úgy tűnik egy kívülállónak, mégsem múlt el nyomtalanul az az éjszaka. Maradt a lelkemen egy seb, ami talán örökre ott marad. Talán szerencsésebb vagyok, mint azok a lányok, akiket ténylegesen megerőszakoltak, mert meg tudtam békélni vele, és el tudtam fogadni a helyzetet, mindezek ellenére még most is sokszor görcsbe rándul a gyomrom és elfog a pánik, ha valaki úgy ér hozzám, mint ő, aznap éjjel…

Tehát tévhit, hogy csak a feltűnő lányokkal erőszakoskodnak, hiszen nem voltam buliban, nem voltam részeg, nem öltöztem ki, és nem tettem ki a „kirakatot”, sőt még nagyobb feltűnést sem keltettem, csak egy mindennapi lány voltam a sok közül.

17/L