Szerintetek terhes? PLS fontos

A Los Angeles-i Colby Street mindig is csekély embert vonzott, nagyrészt azért, mert zsákutca volt, így nem vezetett sehová. Másrészről pedig, az utcát legfőképp öregemberek lakták, akiket még a családjuk is ritkán látogatott, s barátaik sem voltak. Ráadásul az öregasszonyok porszürke macskái és az idős férfiak „undorítóbarna” tacskói nap mint nap összeverekedtek, hangos nyávogással és ugatással töltve be a kis utcát.

Jack Whitehouse 5 évvel ezelőtt költözött az utcába. Sosem vallotta be magának, főként barátainak nem, hogy az ok, amiért ideköltözött, az volt, hogy egyedül itt kapott olcsón ingatlant Los Angeles nyugati részén. A munkája kötötte ide – biztonsági őr volt a közeli KoKoJumbo Ltd. nevű gyümölcslé-gyártó cégnél -, ahol barátságot kötött Patrick-al, a különc, szemüveges, markáns testalkatú kopasszal. Munka után sokszor együtt söröztek, bowling-oztak vagy épp billiárdoztak a Marina Avenue sarkán található pubban.

Mikor Jack ideköltözött, azt hitte, sosem lesz már boldog. 23 éves volt, és annak reményében érkezett, hogy itt új életet kezdhet, és megszabadulhat zsarnokoskodó szüleitől. Ámde hiába is áltatta magát és a barátait, hogy jóba van a szomszédaival, igazából mindegyiket gyűlölte – főkent az öreg Sulinsky-t, a zsémbes lengyel veteránt, aki süket volt, ha köszöntek neki, de a TV-t még a legkisebb hangerőn is meghallotta, ordítozván, hogy vegyék halkabbra.

5 éve lakott már itt, egyedül a nagy, tengerészkék házban. Egy februári szombaton, mikor Jack a nappaliban egy könyvet olvasott, kamionok zúgására lett figyelmes. Kisétált a konyhába – ahonnan tökéletes kilátás nyílt az utcára -, és látta, hogy a szemben lévő házba, amelyet ittléte óta üresen tudott, új lakók költöztek. Meg akarta tudni, hogy kik érkeztek, de hiába nyújtogatta a nyakát, csak a drabális bútorszállítókat látta. Aztán felfigyelt rá, hogy az átellenben lévő, rózsaszín házban lakó Mrs Golmore is kifelé tekinget. Nem akarta, hogy elterjedjen róla egy pletyka, miszerint kuksol, így gyorsan összehúzta a függönyt, visszatért a nappaliba, és miután kényelmesen elhelyezkedett a fekete bőrkanapén, újra a könyvébe temetkezett.

***

Meleg, júliusi péntek volt. Jack az őrfülkében lévő faliórára pillantott, ami fél 7-et mutatott. „Remek – gondolta, - még egy fél óra, és mehetek haza”. Igazából már nem is volt mit csinálni (Jack munkanapjai amúgy is üresen teltek, a gyárat sosem kellett megvédeni semmitől – az egyetlen alkalommal, mikor idegenek tévedtek a területre, 2009-ben volt, és róluk is kiderült, hogy turisták, akik eltévedtek a város forgatagában), a munkások is szállingóztak kifelé, de Jack – rendes munkaerő lévén – mindig kivárta munkaideje leteltét, bár ez az utóbbi fél évben nehezen ment neki.

A Jack házával szemben lévő ingatlanba ugyanis fél éve, február végén költözött be a titokzatos idegen. Egy szürke Chrysler hozta a nőt, melyből egy idősebb úriember – talán az apja – oldalán szállt ki; velük érkezett még egy feltűnően gebe, rövidhajú asszony. A család érdekesen hatott: az embernek hosszú, őszülő haja volt és kereszttel díszített, arany fülbevalót viselt, mellé szakadt farmert és egy V-nyakú sárga pólót. A hölgy nyakában gyöngynyakláncok lógtak, rojtos farmerszoknyában és farmerdzsekiben feszített.

Jack épp akkor tért haza, mikor a házaspár – lányuk arcára 2-2 puszit nyomva – elhajtottak. Jack figyelmes lett a lány feltűnő szépségére: derékig érő, sötétbarna hajára, nagy, sötétbarna szemére, és aranybarna bőrére. Ízlésesen, korának megfelelően volt felöltözve egy fehér halásznadrágba és egy rózsaszín, spagettipántos topba. Mikor Jack meglátta, annyira letaglózta a látvány, hogy figyelmetlenségében majdnem felborított egy kukát – szerencsére még idejében kapcsolt. A lánynak olyan kisugárzása volt, hogy Jack minden porcikája beleremegett.

Másnap reggel (igazi amerikai állampolgár lévén) Jack nekilátott almáspitét sütni, hogy azzal üdvözölje a lányt. Mikor kész lett, megállapította, hogy egész jól sikerült. Összeszedte minden bátorságát, művével a kezében átsétált a túloldalra… és az utolsó pillanatban megbotlott az útpadkában. A pite pont a tetejére esett – mintha törvényszerű lenne, hogy amit elejt az ember, az mindig a lehető legrosszabb körülmények között ér földet -, Jack pedig ott feküdt elterülve, egyre vörösödő arccal.

A fehér, üveges ajtó kinyílt, és előbukkant belőle a sötétbarna haj. Vizes volt, ami arra engedte következtetni hősünket, hogy a lány frissen mosta meg. Kuncogás hallatszott, és tágabbra nyílt az ajtó – Jack meglátta, hogy a lány egy törülközőt csavart maga köré. Paprikavörös arca halványrózsaszínűre váltott, és próbált feltápászkodni.

- Várj, segítek – csendült egy kellemes hang, és a következő pillanatban Jack a könyökén érezte a puha, bársonyos kezet. Mikor sikerült feltápászkodnia, a lány még mindig kuncogott. Jack próbált derűs maradni:

- Örülök, hogy tetszik a műsor – mondta, majd kipréselt egy nevetést.

Így ismerkedett meg Naomi Henderson-nal.

***

Az óra elütötte a hetet. Jack, mintha csak erre várt volna, kisétált a fülkéjéből át a parkolóba, majd beült Honda Civic-ébe, és elhajtott. Gyorsan ment, mert égette a vágy, hogy otthon legyen. Mikor hazaért, gyorsan megvacsorázott, majd izgatottan várta, hogy besötétedjen.

Az utóbbi időben Jack kialvatlan volt, ami arra engedett következtetni, hogy sokáig fent van éjszaka. A munkahelyén számosan megjegyezték, hogy pihenjen többet, mert az egészségére nézve ez hosszútávon nem tesz jót.

Csakhogy Jack március óta nem tudott – és egyébiránt nem is akart – aludni. Az este minden percét azzal töltötte, hogy a szemben lévő ház lakóját figyelte. Naomi esténként rendszeresen jelent meg a konyhában, hogy süssön vagy főzzön valamit, vagy épp csak pakolásszon – mindezt anyaszült meztelenül.

Ez volt az oka, hogy Jack nem tudott aludni. Életében eddig egyszer volt nővel; gimiben a nyúlfogú Mary-vel, és azt is csak azért, mert a haverjaival fogadtak, hogy még a bankett előtt mindnenki elveszíti a szüzességét. Már nagyon vágyott valakire – igazából nem is a szex izgatta, hanem egy társ, aki mellett boldog lehet. Úgy gondolta, hogy Naominál nem lehet esélye: időközben kiderült, hogy könyvelő, az apja rocksztár, az anyja meg ügyvéd – ugyan mit akarhat egy ilyen családból származó nő egy Jack-félétől; egy egyszerű biztonsági őrtől, akinek nyomorult gyerekkora minden percét megkesíretette szadista apja?

Így hát sosem próbálkozott. Maradt a jól bevált megfigyelésnél, minden este. Ma is erre készült: mikor besötétedett, kiment a konyhába és várt. Fél óra múlva meg is érkezett Naomi, ezúttal egy tangában. Bár a függöny most is félre volt húzva, Jack homályosan látott. Nem értette, miért van ez, bár a látvány így is tökéletes volt. Naomi sziulettje épp a kanalakat pakolta el, és a tekintete kifelé tévedt – majd megakadt Jack konyhájának ablakán. Szeme elkerekedett, egy pillanatra egész testében megfagyott, majd kicsörtetett a konyhából.

Jack megrémült. Hogy lehetett olyan balga, hogy égve felejtette a villanyt? Ezért tűnt hát Naomi alakja sötétebbnek mint máskor, ezért nem tudta Jack kivenni minden porcikáját az ablakon keresztül.

Tudta, hogy a lány észrevette őt – azt viszont elképzelni sem tudta, hogy mi lesz most. Megdermedt, nem tudott mozdulni. A szemközti ház ajtaja kitárult, és kilépett rajta Naomi. Időközben magára öltött egy focimezt és egy rövidnadrágot. Elindult Jack háza felé – de hősünk mindezt csak akkor fogta fel, mikor csöngettek.

Megfordult a fejében, hogy nem nyit ajtót, de a szíve azt súgta neki, legyen bátor. Elindult hát az ajtó felé; minden lépésnél érezte, hogy tudatlanul cselekszik, és csak a lába viszi. Elért az ajtóhoz, várt még egy másodpercet, majd lenyomta a kilincset.

- Szia – köszönt Naomi a tőle megszokott gőggel. Jacknek így is tetszett a lány – tisztában volt Naomi fennkölt stílusával, amivel egyben maradt jégkirálynő, és volt barátságos kislány.

- Öü – nyögte Jack.

Egy ideig álltak az ajtóban, és egymást nézték. Naomi zsebre tette a kezét, egyik szemöldökét felhúzta és csücsörített. Mezítláb volt, a súlypontját bal lábára helyezte, jobb lábát pedig a térdénél behajlította.

- Vegyük úgy, hogy beinvitáltál – szólt egy kis idő múlva Naomi, majd minden probléma nélkül besétált a lakásba. Megállt az ebédlő közepén, és szembefordult Jackkel.

- Figyelj – szólt Jack -, én nem akartalak…

- Nem akartál meglesni? – kérdezte a lány, és ha lehet, még jobban felhúzta a szemöldökét.

- Öü – nyögte megint Jack. Érezte, hogy a háta izzadságban úszik.

Naomi tett egy lépést felé, és arcára jéghideg mosoly ült ki. Kezét kivette a zsebéből, és karbafonta.

- Tudod, hogy ezért föl lehet jelenteni téged?

- Figyelj, ne haragudj, én nem akartam! Kimentem a konyhába, és megláttalak… Nem tudtam ellenállni. Ez volt az első és utolsó alkalom, esküszöm.

Naomi arcáról lehervadt a fagyos mosoly, és újra felhúzta a szemöldökét:

- Miért, nem tetszettem?

Tett még egy lépést Jack felé, egyre csökkentve a távolságot kettejük között. Jack mgállapítota, hogy a lánynak pocokfeje van – és ez nemhogy nem rontott az összképen, hanem javította azt.

- De… igen – szólt Jack.

Naomi nézte még egy percig, majd váratlanul fölült az asztalra. Körbenézett, és így szólt:

- Pofás kis lakás.

- Igen, az – mondta Jack. Időközben Naomi megtalálta a poharat, amelybe Jack még vacsora előtt töltött egy kis whiskey-t. Szemlátomást nem zavartatta magát: szájához emelte a poharat, és kortyolt egyet belőle.

- Hmm… Kentucky Jack – cuppogott. – Az egyik kedvenc whiskey-m. Persze csak a Johnnie Walker után.

- Nos, igen. – Jack örült, hogy találtak egy témát, melyben otthon volt. – Azért szeretem, mert kukoricából készül, és ez ad neki egy kis kellemes ízt.

-Ráadásul összhangban van a neveddel – mosolygott Naomi. Szemtelenül bámulta Jacket, aki emiatt zavarban volt; hogy csináljon valamit, önteni akart még egy pohár whiskeyt. Elindult, de a lába időközben elgyengült, és megbotlott. Az asztal sarkát sikerült elkapnia, így nem hasalt el, de a helyzet így is elég cikisre sikeredett.

- A francba – dörmögte, Naomi pedig elnevette magát.

- Inkább majd én töltök neked – szólt, mintha kitalálta volna Jack gondolatát. Könnyedén leugrott az asztalról, levett egy poharat a polcról, majd elkezdte tölteni a whiskeyt. Jack alaposan szemügyre vette, és megállapította, hogy a lány focimezben és rövidnadrágban szexibb, mintha kihívó öltözet lenne rajta. Úgy tűnt, mintha ez lenne a valódi stílusa: vagány, laza és fiús.

Mikor kitöltötte az italt, odavitte Jacknek a poharat, aki elvette tőle.

- Köszönöm.

- Kérlek…

- Nos… - szólt Jack, magasra emelve a poharát. – Egészségedre.

A szájához emelte a poharát, mire a lány így szólt:

- Egész seggedre.

Jack beleprüszkölt a poharába, aminek az eredménye az lett, hogy a pohár tartalmának a fele a pólóján landolt. Számtalanszor hallotta már ezt a poént, és sosem nevetett rajta – kivéve most, mikor a lány a legváratlanabb percben mondta. Naomi szája huncut vigyorra húzódott, majd a nevetés is kitört belőle, mikor Jack ügyetlenül próbálta letörölni a pólójáról az italt.

- Az nem fog kijönni egykönnyen – szólt, majd odaugrott Jackhez. Elővett egy zsebkendőt, és azzal próbálta felitatni a foltot.

Jack épp csak észrevette, hogy a lány szempilláin csillámpor van – nyílván elfelejtette lemosni -, a következő pillanatban pedig a száján érezte Naomi puha ajkait. Jack először megijedt.

- Mikor azt kérdeztem, hogy tetszem-e neked… Tudod, miért kérdeztem?

- Nem – felelte őszintén Jack.

- Mert te tetszel nekem – suttogta a lány, és már csókolta is Jacket, olyan szenvedéllyel, mintha ez lenne az utolsó csók, amit adhat. Fél perc telt el így, majd mikor leváltak egymás ajkairól, Naomi megfogta Jack pólóját, és elkezdte vezetni a nappali felé. Mikor beértek, lehuppant a bőrkanapéra, ajkába harapott, és az ölébe rántotta Jacket.

- Figyelj… én… - de nem tudta mit akar mondani. Annyira magával ragadta a napbarnított bőrű lány, aki most a saját hasát simogatta, hogy nem tudott megszólalni.

Naomi megint felhúzta a szemöldökét, és keze egyre lentebb tévedt, mígnem beért a rövidnadrág alá. Csábosan nézte Jacket, majd kihúzta kezét a nadrágjából, és átölelve a férfi izmos hátát, ismét csókolni kezdte. Lassan felhajtogatta Jack pólóját, és mikor abbahagyták a csókot, egy egyszerű mozdulattal levette róla.

Most már Jack sem bírt magával, benyúlt a lány pólója alá. Simogatni kezdte a hátát, és érezte, hogy azon puha, feszes bőr van – biztos űz valami sportot, gondolta. Miközben a nyakát csókolgatta, keze előretévedt, és végigsimított Naomi mellén, aki alig hallhatóan felnyögött. Lassan, minden mozdulatára odafigyelve, lefejtette a lányról a pólót, és a sarokba dobta.

Naomi finoman lelökte őt magáról, és ő ült rá Jackre. Érezte a férfi duzzadó péniszét a nadrágján keresztül. Felült, és végigsimított kidomborított mellén. Jack élvezte a műsort, de felült – meg akarta csókolni a lányt, érezni akarta minden porcikáját. Naomi nem ellenkezett, és ezután hosszú ideig csak csókolóztak. Mindketten egyre sűrűbben vették a levegőt. Jack eközben hátulról benyúlt a lány nadrágjába, és a fenekét simogatta. Egyre lentebb húzta róla a nadrágot.