Szerintetek az mögött van valami, ha két ex 2 év szakítás után sem tud normálisan/átlagosan viselkedni egymással?

Szerintem az exek valahol, ott legbelül, mindig fognak érezni egymás iránt valamit. Ha nem is szenvedélyes szerelmet, de valamilyen érzelmet biztosan. Ha hosszú ideje nem találkoztak már, én tuti ennek tudnám be a dolgot. Hogy a nagy találkozásban felelevenítődött mindkettejükben a múlt, és a múlttal járó érzelmek, és megijedtek és ezért viselkednek úgy, hogy "0" :) De szerintem ez természetes, ettől még nem szerelmesek egymásba, szimplán összeköti őket a sok közös emlék.

Egyébként, én úgy gondolom, és tapasztaltam is, hogy addig szeretjük a volt párjainkat, ameddig nem jön el az életünkben az új szerelem. Ha a kettő között eltelik 2 év, akkor addig az exünk lesz az, akire két évig szerelmesen gondolunk majd vissza. Ha viszont eljön az újabb nagy Ő, a volt barát már csak egy kellemes emlék lesz :)

Miert kene beszelniuk vagy barmilyen kapcsolatot tartaniuk? Szerintem ha szakitottak akkor jobb kerulni egymast, mert annak oka volt.

Kapcsolat akkor alakul ki ha megvan mindket eleme, a fizikai vonzalom es a baratsag-megertes is. Ha egy kapcsolat egyszer kialakult akkor az elobbi megvolt, es az nem valtozik, nincs mi valtozzon rajta. Utobbi viszont nem mukodott ha szakitottak -> ezert nincs ertelme a "maradjunk baratok" hulyesegnek - minek? eppen az a resze nem mukodott a dolognak...