Az ember maga tehet arról, ha parafílikus?

szerintem nem jó oldalról közelíted a kérdést.

az embereknek vannak veleszületett, meg szerzet vágyaik, hajlamaik. mindenkinek.

ezen vágyak, hajlamok egy része, főleg ha kiéli, megvalósítja őket, veszélyesek lehetnek egy másik emberre. az ember szerintem abban különbözik az állattól, hogy képes a vágyaival szemben cselekedni. az embernek kutya kötelessége azon vágyait elnyomni, amik más embernek kárt okozhatnak. ha erre egyedül nem képes, akkor a kérjen segítséget, ha nem kér segítséget, sőt nem is akarja ezen vágyait elfojtani, akkor nekünk jogunk van hozzá, hogy utáljuk, sőt ahoz is van jogunk, hogy ameddig a vágyai veszélyt jelentenek másokra, addig a cselekvési szabadságát is korlátozzuk.

nem akarok arról nyitát vitni, hogy mi veszélyes másra és mi nem, mint ahogy arról sem, hogy mekkora veszélyesség az, amitől jogunk van korlátozni a személyes szabadságot. ez egy elég tág terült, órákat lehetne azon vitatkozni parttalanul, hogy ki miként is gondolja. csak egy alapelvet írtam le.

11:58 - szerintem tévedsz abban, hogy a szexualitás maga tanult tulajdonság! Az embernél épp úgy ösztönös a fajfenntartás igénye, mint a "többi" állatnál. Valószínű, hogy az aberrációk egy része is ilyen ösztönös viselkedés - gondolok itt a megalázkodásra, a szadista és mazochista hajlamokra, a kötözésre ("kötöttség"), nemi erőszakra - ezek ugyanis sok állatnál is megfigyelhetők, csak náluk nem tekintünk rá úgy, mint perverzió.

Olvasnivaló:

[link]