Csajok, éltetek már a szexmegvonás lehetőségével (akár annak ellenére, hogy tudtátok, hogy nem jó megoldás), és közben kívántátok a barátokat?

Nem. Nem vagyok olyan idióta, hogy magamat is megfosszam a szextől. Amúgy is baromság... Nem a kutyám, hogy nem kapja meg a kedvenc játékát ha széttépi a papucsom... :D

20/l

Igen.

1. ne legyen már természetes neki, h bármikor szétteszem a lábam, még akkor is, ha paraszt mód viselkedik velem, és megbánt

2. ez a lényeg: lehet, h tényleg kívánom, de mivel haragszom rá, egyszerűen képtelen lennék lefeküdni vele

Hát ha haragszom akkor nem akarok vele szexelni se (max a békülő szex de az már más tészta...), de ez sztem nem teljesen az a fajta amit a kérdező kérdez. Igazi szexmegvonással eddig összesen egyszer éltem, vagyis hogy nem haragudtam rá de egy számomra fontos dolgot végre be akartam vésni a tudatába...

Nevezetesen x idő után egyszerűen már egyre jobban idegesített (tudom nem a világvége, de akkor is, idegesített) hogy folyton elkésik akárhol akármikor találkozunk (pedig általában a lányok késnek), és így egyszer megmondtam, hogy annyi napig nem lesz legközelebb szex, amennyi percet késel, és utána bármilyen nehéz volt be is tartottam (14 nap szex nélkül). Azóta sose késik egy percet se, viszont sztem többet én se fogok ilyet csinálni, mert én is elég gonosz dolognak tartom meg hát a férfiaknál is van egy húr amit nem szabad túlfeszíteni. Azóta is néha felhozza h nem volt fair, de én úgy érzem egyszer az életben kihasználhattam ezt a lehetőséget. :) És persze őszerinte is kellett egy lökés h rájöjjön h ez fontos nekem, mert addig akármennyire mondtam neki, lesz*arta. Tudom h páran most el fognak ítélni, de sztem jó h egy ilyne viszonylag apró dolognál csináltam ezt, mert komoly dologban úgyse befolyásolnám így soha.