Mennyire fontos, hogy szülő és fia beszéljenek a párkeresésről és a szexről?

Szüleim soha nem beszéltek velem a szexről.

De valahogy a nevelésükben, és az egymáshoz való viszonyukban benne volt minden, ami ahhoz kellett, hogy tudjam milyen is a férfi-női viszony.

Most már 25 évesen ne várd, hogy beszéljenek róla, ha eddig nem tették. Sokan maguk jönnek rá mindenre, és igazából ahhoz, hogy kezdeményezz, nem is kell szülői támogatás. Próbálj meg a sarkadra állni, és ismerkedj. Lehet, hogy meglepődsz magadon. 25 évesen már felnőtt ember vagy, most már csak magadra számíthatsz.

Üdv az idős magányos ''sohasemvoltbarátnőm'' szívek klubbjában! ;-)

20/F

Én sem kaptam felvilágosítást soha. Se szex téren, se lányok téren. mindíg csak kérdezték, hogy a lányokkal, hogy állok. Hát sehogy... Én úgy gondolom az eddigi tapasztalataim során, hogy ezt nem ilyen formában lehet megtanulni. Inkább úgy mondom, hogy ez nem spontán megtanulható dolog. Ezt TAPASZTALAT útján lehet legfeljebb tanulni, vagy csiszolni a technikákon. Tehát esetedben és esetemben - mások eseteiben is, nem az a probléma, hogy nem mutatták meg, hogy kell nőzni, hanem azt, hogy nincs önbizalmunk, merészségünk és ha már ott vagy a lánynál akkor duma némi humorral fűszerezve. Ennyiről szól az egész. Nem többről. Mi többről szólna, ha véletlen visszakérdeznél?...

Én a tudásomat az évek során a filmekből, mások véleményéből, interneten olvasgatva lelki dolgokat (pl: gyakorikerdesek.hu)

Ha van még kérdésed tedd fel nyugodtan.

Én meg 30-as nő vagyok, és annak idején nálunk is kimaradt ez a téma. Sőt úgy általában elmaradtak anyám részéről a beszélgetések. Így aztán teljesen gátlásossá váltam (főleg otthon).

És bár huszonévesen volt barátom, eleinte sokáig titkoltam otthon, alig mertem elmondani. Csak akkor mondtam el, amikor hosszabb időre mentem azzal a sráccal valahová. Utána néhányszor eljött hozzánk, de inkább nem erőltettem, hogy nálunk legyen, mert anyám előtt úgysem tudtam volna úgy szeretni, mint amúgy. Szerencsére megértő volt és inkább én jártam hozzá.

Na de nem illettünk össze, sok év után aztán szakítottunk, és ez már nagyon rég volt, azóta más barátom is volt, de anyámnak nem mondtam el. Ha megyek valahova, mindig az elsőre hivatkozok, hogy vele.

És rettentően utálok otthon lakni az anyám miatti nyomi kapcsolat miatt, és már alig várom, hogy saját lakásom legyen. És akkor talán megtalálom én is a párom. Mert ugye emiatt a rossz szülői kapcsolat miatt a normális családban nevelkedett férfiak nem értenek meg, és nincs hozzám türelmük. Ezért vagyok még mindig egyedül...

Hát például ide vezet ha a szülők nem beszélgetnek a gyerekkel. Nem kell, hogy megtanítsák a gyereket az udvarlásra, mert az nem egy tanítható dolog. De beszélgetni kell róla, hogy ne legyenek gátlások.

Sok szülő álmodik arról, hogy a gyereke sose költözzön el, hanem miután családot alapít, akkor is a szülői házban maradjon. Na ez is úgy valósulhat meg szerintem, ha a szülő jó beszélgetős kapcsolatban van a gyerekével. (Vagy pedig gazdasági okok miatti kényszerű otthonélés lesz, de ott viták is vannak, az csak rosszra vezet.) Szóval aki nem bábúnak tartja a gyerekét és nem kisajátítja, hanem önálló emberként kezeli, önállóságra és könnyű boldogulásra neveli, az egészen biztos, hogy egész kicsi korától kezdve beszélget vele mindenről. És nemcsak "megmond", hanem meghallgat is....

Neked mit mondhatnék?! Hogy kedvesen és őszintén bánj a nőkkel. És ha nem valami buta érdeklibába botlasz, hanem egy szerelmes megértőbe, akkor nem baj, hogy "nem tanítottak meg" erre-arra. Csak szeretni tudj, az a lényeg!

Velem sem beszélgettek erről - és szerintem van már jópár ilyen ember - szépen sorban magamtól okosodtam.

Az meg amúgy is baromság lenne, amit a szülők tanácsolnak csajozás téren: legyél mindig kedves, udvarias stb, mert ez kell a csajoknak. Persze a valóság nem ezt mutatja. Úgyhogy úgy érzem nem sokat vesztettem, hogy elmaradtak az ilyen felvilágosító beszélgetések.

párkeresésről nem kell beszélgetni..

egy egészséges tini , önbizalmilag is ..

x idősen szerelembe esik.. többször is akár..

párkapcsolatot alakít ki, legalább is próbál és hát azért ha csak nem ... akkor lesz legalább egy induló kis kapcsolata...

szex téren már kell beszélgetni, főleg ha kérdez..

de itt nem épp a pózokra gondolok.. hanem a védekezés és társai.

persze ha olyan a kapcsolat a szülővel, akár bármiről is el lehet beszélgetni :)

Velem édesanyám a szexről beszélgetett.. kicsit pironkodtam , mikor olyat kérdezett, de jól lett kezelve a helyzet mindkettőnk részéről :)

párkapcsolatilag pedig max tanácsot adhat, de becsajozni /pasizni nem mehet helyetted.

elvált szüleim révén apukám részéről is volt indítás, nem több mint egy szatyornyi óvszer. halál komolyan... egy szatyornyi, vigyázzak magamra :))))

20F, miért nem próbálsz kezdeményezni a szüleid felé?

Miután férfi vagy történetesen anyukád felé?

Hátha hatással lenne rá és meg tudnátok a dolgokat beszélni..

Lehet ő is úgy van vele, hogy ilyen vagy és kész, nem kell miről beszélni.

9 éves a fiam, iszonyat félénk.. komolyan nem láttam még ilyet, pedig 5 tesóm van és rengeteg uncsitesóm, sok barátom..

Nem tudom én hogy fogok felé közeledni ilyen téren, de azt tudom, hogy muszáj lesz vhogy..

már csak azért is mert se lépni , se megszólalni nem fog merni egy lány előtt.. De ha odáig el is jut, megáll majd a tudomány nála..

tehát neki tuti segíteni kell majd, hogy lelkileg- szellemileg el tudjon "indulni". + a megfelelő felvilágosítás...