Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítottunk! Ő már nem szerelmes, örül annak, hogy érzelmileg független, saját magával is tud törődni! Mit Tegyek? 21/F
Sziasztok!
Volt egy 4 és fél évig tartó kapcsolatom, aminek tegnap előtt lett véglegesen vége. :S
Kb 2 hete mondta nekem, mikor eljött hozzám, hogy szeretne velem beszélni, és akkor mondta el ezt nekem, hogy gondolkodott a dolgokon, és elmondta, hogy nem akar már együtt lenni velem. :( Én aztán mondtam neki, hogy hagyok neki időt, gondolkozzon rajta, vártunk kb 2 hetet, amiből elég sok nap úgy zajlott, hogy telefonon sírtunk egymásnak beszéltünk, de ő végig csak azt hajtotta, hogy "Sajnálom, de ez most nem menthető" :( Azután múlt héten hétfőn elmentünk együtt leülni beszélgetni, tök jól éreztük magunkat, megbeszéltük, hogy hagyunk egymásnak 1 kis időt, kb 3-4 hetet, és meglátjuk, hogy milyen lesz egymás nélkül, hogy viseljük a másik hiányát. Ez történt hétfőn! Pénteken felhívtam telefonon, mivel úgy volt, hogy majd holnap megint találkozunk, és megbeszéljük a dolgainkat, mert az előző hétfői napon teljesen jól elvoltunk, megbeszéltük a dolgokat, és még egy nagy csók is elcsattant! De ő pénteken kijelentette a telefonba, hogy "sajnálom, de rájöttem, hogy már nem vagyok szerelmes, jobban érzem magam így most, hogy nem függök senkitől érzelmileg, és ennek most legyen vége, már nem érzem azt mint régen" :( Tudja, hogy jó volt a hétfői nap, de gondolkozott, és erre jött rá :S
Pedig 4 és fél év nem kis idő!
Voltak a kapcsolatunkban veszekedések főleg az elején nagyon sok, később ez már mérséklődött, de sokszor összekaptunk apró dolgokon, ami abból adódótt főleg, hogy sok dologban különbözőek voltunk, akár zenei ízlés, akár film, akár bármiben!
De szerintem ez, hogy különbőzöek voltunk, szerintem ez nem indok arra, hogy szakítsunk, hiszen a mi kapcsolatunkban az volt a nagyon nagy hiba, hogy nagyon lapos volt az utóbbi időkben! :S Nem igazán csináltunk semmit, 2-3 éve is ugyanezt mondtuk, hogy majd megyünk ide, megyünk oda, végülis nem lett semmi belőle :S
Főleg inkább itt nálunk voltunk, én nem jártam hozzájuk mivel nincs külön szobája, 13 éves testvérével van egy helyen, így én egyedül vagyok egy szobában és nincs tesóm, így volt az ésszerű megoldani. Filmet néztünk, feküdtünk egymás mellett, néha elmentünk kirándulni, biciklizni, de nagyon néha és ennyi :(
Nem vagyunk bulizók típusok, inkább elmentünk moziba, vagy sétálni. Nem szeretjük a mai diszkókat.
Egyébként ő 22 éves, nálam idősebb egy évvel.
És mindkettőnknek ez volt az első kapcsolata.
Mikor együtt voltunk, sokszor olyan természetesnek éreztem, hogy itt van, nem mindig gondoltam rá, hogy hiányzik mikor nem volt itt.
Szüleimnek is feltünt, hogy mikor itt volt nálam, feltünően sokszor mentem ki az udvarra cigizni, kávét inni, vagy bármi mást :(
De viszont érzem, hogy szeretem! Mióta nem vagyunk együtt két napja, naponta többször sírok, eszembe jutnak a közös együtt töltött szép dolgok, szép szavak, szép mondatok, a mosolya, az illatta és minden! :S:S
És már nagyon kivagyok! Nem akarok mással lenni, mást nem tudom magam mellé elképzelni :S
Nem haraggal váltunk el.
Kérdéseim:
- Mit tehetnék, hogy újra azt érezze, hogy ő úgy is tud igazán boldog lenni és igazán jól tudja érezni magát, ha együtt vagyunk?
- Egyáltalán ez szerelem ? vagy csak túlzott ragaszkodás a másik iránt, és a hiánya, hogy nem lesz többé?
- Találkozunk majd most kedden, mert eljön a ruháiért, ami nálam van, szerintetek mit mondjak neki?
Azt mondta tudni akarja, hogy hogy sikerült az érettségim, és hogy barátként akarja tartani velem a kapcsolatot :(
Milyen dologgal "hódíthatnám" vissza? Kezdve egy új, vadonatúj párkapcsolatot vele? :(
válasza:Szia!
Én egy 24 éves lány vagyok, és néhány évvel ezelőtt nagyon hasonló szituációban voltam én is.
Az első szerelmemmel 16 éves koromban jöttem össze, osztálytársak voltunk a gimiben, és ez a kapcsolat szintén 4 és fél évig tartott. Én voltam az, aki szakított végül.
Tudod, az ember időnként változik...mások lesznek az igényei, más dolgok lesznek neki fontosak, stb. Ha visszagondolok akkori önmagamra, szinte össze se tudnám hasonlítani a mostani énemmel. Egyszerűen felnőttem, és észreveszek olyan dolgokat, összefüggéseket, amiket korábban nem. Nagyon szerelmes voltam belé, és nagyon ragaszkodtam hozzá, rendkívül hűséges típus vagyok, ezzel nem is volt semmi probléma egyikünk részéről sem.
Egy idő után kezdtem rájönni, hogy valójában nem is vagyunk egymáshoz valók, és ezt nekem is fájó volt felismerni, és nagyon sokat őrlődtem, hogy hogyan is magyarázzam el neki. Ami tiniként jó volt vele, az felnőttként egészen más volt. Egyszerűen rájöttem olyan dolgokra, hogy a fontos dolgokban különbözünk (pl. hogyan képzeljük el a jövőnket, különböző programok, amiket te is említettél, hogy probléma, stb). És 20 évesen nem akartam beleragadni egy olyan kapcsolatba, ami nem elégíti ki tökéletesen az igényeimet. És még azt is hozzátenném, hogy mi is nagyon sokat veszekedtünk, úgy éreztem, hogy sokszor igazságtalan volt velem, uralkodni akart rajtam, és sajnos ezeket a dolgokat későn ismertem csak fel, hiszen tiniként ezt nem vettem észre, mivel tapasztalatlan voltam és egy kicsit éretlen is.
Végül szakítottunk, ami tudom, hogy nagyon fájt neki sokáig. De nem volt más választásom, úgy érzem. És a szakításkor is előjött a rosszabbik énje, és nagyon csúnya, igazságtalan dolgokat vágott a fejemhez, amiket abszolút nem érdemeltem meg.
A mostani párkapcsolatom 4 éve tart, és össze se tudom hasonlítani a kettőt. Lehet, hogy hülyén hangzik, de még nem veszekedtünk komolyan, és meg sem fordult a fejünkben, hogy szünetet kéne tartani (véleményem szerint, ha ez megfogalmazódik egy pár fejében, akkor már megette a fene az egészet). Annyira összeillünk, olyan harmóniában és egyetértésben élünk, hogy nagyon:-) Egyszerűen minden jó.
Szóval szerintem az van, hogy nagyon fiatalok voltatok, amikor összejöttetek, és megváltoztatok, felnőttetek. De ez egyáltalán nem baj, ilyen az élet. Próbálj túllépni rajta! Tudom, hogy fáj, de egy kis idő múlva majd örülni fogsz a döntésednek.
Remélem nem volt túl zavaros, amiket leírtam, kérdezz bátran, ha még esetleg nem világos minden:
Tudom, hogy az lenne a legegyszerűbb ha tovább lépnék, de egyszerűen nem akarok tovább lépni, mert őt szeretem, ő kell nekem, és nem akarok mással lenni! :(
Mindent meg szeretnék tenni annak az érdekében, hogy úgy érezze, hogy mellettem is ugyanúgy lenne ideje a saját dolgaira is, nem kell állandóan sülve-főlve együtt lennünk. Az is volt a baj nálunk, hogy sok időt töltöttünk együtt, és az együtt töltött idő az utóbbi időben nagyon unalmas volt, lehet ezért érzi úgy, hogy változtatni akar, máshogy szeretne viszonyulni a dolgokhoz. Én megadnám neki ehhez a lehetőséget, mert nekem se érdekem, hogy folyton úgy legyünk együtt, hogy az már unalmas, és senkinek sem jut ideje a saját dolgaira, hobbijaira. De ő azt mondja legyen vége. Nem akarja folytatni!
Én úgy szeretném, hogy nem a jelenlegit folytatni, hanem VELE egy teljesen vadonatúj típusú kapcsolatot kezdeni.
Azaz, annyit lennénk együtt ami éppen elég ennyi idősen, nem egymás nyakán csüngve folyton, olyan szinten hogy az már unalmas, programokat tervezni az együtt töltött időben, nem pedig itthon punnyadni a tv előtt folyton.
:(
Mert azt mondta szeret, és nem is haragban váltunk el, nem is veszekedtünk..:(
A miértet már leirtam oda! Szerintetek van esélyem rá, hogy igy együtt legyünk megint?
Azt mondta még, hogy nem érzi, hogy ő már szerelmes lenne.
Ez szerintetek baj? Vagy csak a sok unalmas dolog miatt érezheti ezt, mert most jól érzi magát picit egyedül?
De mondtam neki: Én ezt megértem, hogy ő most úgy érzi, lehet ez másképpen.Ha újra jól meglennénk, én is szeretem ő is szeret, lehet megváltozna ez is! :S Vagy rosszul látom ?:(
válasza:Ha nem szerelmes beléd, akkor sajnos nem tudsz mit csinálni. De ha úgy érzed, hogy ez csak egy átmeneti dolog nála (talán az unalom, vagy a megszokás miatt és most csak kicsit lazítani szeretne), akkor érdemes próbálkoznod, hiszen mi veszíteni valód van??
Csináljatok külön-külön is programokat a barátaitokkal, valóban nem kell sülve-főve együtt lenni. Ha együtt vagytok, találj ki új, érdekes programokat. Erre azért nehéz mit tanácsolni, mert nem ismerlek titeket, nem tudom, hogy milyen jellegű elfoglaltságokat szerettek. Ezt neked kell kitalálni. De tőle is kérdezd meg, hogy mit szeretne csinálni.
Mivel hódíthatnád vissza?? Amikor elmegy hozzád a ruháiért, akkor mondj el neki mindent őszintén és esetleg adj neki egy szál virágot is. Szerintem mindenképpen az őszinteség a járható út. Az lenne a legjobb, ha leülnétek egymással beszélgetni és ő is elmondaná, hogy mi is volt pontosan a baja a kapcsolatotokkal. De ha siet, akkor inkább egy másik időpontot beszélj meg vele, mindenképpen nyugodtak legyenek a körülmények.
Egyelőre ennyi jutott eszembe.
válasza:Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!