Undorítóan érzem magam, és nem tudok mit csinálni. Hogy tereljem el a gondolataimat?

22 éves vagyok, épp az esküvőmre készülök. De újra meg újra eszembe jut, hogy hány emberrel feküdtem le, és elfog a sírás, gusztustalannak érzem magam, és rohanok zuhanyozni. Ilyenkor nincs kedvem a páromhoz sem, gondolkodóba esek, hogy nem is akarok hozzá menni, mert nem érdemlem meg a boldogságot. A szüzességemet a 15. születés napomon veszítettem el, azt sem tudtam mi történik, talán egy percig tartott, nem is mondhatom annak, hogy akkor lefeküdtem valakivel, de közben mégis. Akkor azzal a fiúval összejöttünk, mert én nem tudtam mit csinálni, azt hittem, ez egy jó döntés lesz, vele többször lefeküdtem innentől, sokkal idősebb volt nálam. Utána szinte rögtön összejöttem egy olyan fiúval, akitől undorodtam, csak azért voltunk együtt, hogy megmutassam valakinek, hogy képes vagyok erre. Csak hetekig akartam vele lenni, de nem tudtam Tőle megszabadulni, fél évig voltunk együtt, ez alatt többször lefeküdtünk kényszerből. Aztán lefeküdtem azzal a fiúval akivel mind ezek közben szerelmes voltam. Még a 16. születésnapom előtt megismertem életem szerelmét, azt azt embert, akivel közös jövőt tervezünk, azt akihez most hozzá mennék. Ő megcsalt engem, nekem Ő az első barátom, akihez hűséges vagyok. Nem érdekel már a félrelépése, vele szeretnék megöregedni, de annyira elriaszt az élettől, és minden testi érintkezéstől a múltam, ezek a dolgaim, hogy néha úgy érzem, képtelen vagyok.