Van pszichológiai oka annak ha szeretem a bdsm-t?

Sokan egyszerűen azért szeretik, mert izgalmasnak és felszabadítónak érzik, nem feltétlenül kell mögötte mélyebb pszichológiai okot keresni. A legfontosabb az, hogy ha valaki komfortosan érzi magát benne, és kölcsönös beleegyezéssel zajlik, akkor teljesen rendben van. A BDSM iránti vonzalomnak sokféle oka lehet, és ezek egyénenként eltérőek. Pszichológiai szempontból összefügghet a hatalom és kontroll dinamikájának megélésével, a bizalom mélyebb szintjeinek felfedezésével vagy akár a stresszkezeléssel. De lehetnek bizonyos fixációk is a háttérben. Gondolok itt arra, amikor egy akár óvodai vagy alsós iskolás verekedés, vagy játék közben elnyomott, leigázott helyzetbe kerülsz és eközben akaratlanul valamelyik erogén zónádat ez érinti. Azt sem tudod még, mi ez az egész, de az agyad összekapcsolja az erogénzónás élményt ezzel a kiszolgáltatott helyzettel és már is kész a BDSM.

Én rámeditáltam például a medikál fétisem okára: baromi egyszerű. Kisgyerekként rejtettheréjű voltam és sokat vittek orvoshoz. Az orvosok pedig sokat tapperolták a golyszlikat, húzigálták a bőrt és ez akaratlanul beindított egy ingerületet. Így az erotikus érzület és az orvosi vizsgálat nálam összekapcsolódott. Ilyesmi lehet a legtöbb BDSM vagy fétis okozója.

Igen van. Frued a Szexuális élet pszichológiája című könyvében ír is erről.

Itt nem feltétlen arra kell gondolni, hogy gyerekkorodban fizikailag bántalmaztak, de alapvetően nem egy elfogadó, nyílt és szeretetteljes családi körben nőlnek fel az ilyen emberek. Nem is tudnak róla, hogy ami velük történt annak ez lehet a kimenetele. Mert nem tulajdonítanak neki akkora jelentősséget.

Nekem teljesen jó gyerekkorom volt, sokat játszottunk a szüleinkkel, voltak állataink amiket szerettem, sok kóbor kutyát is befogadtunk.

De ettől függetlenül domináns és szadista lettem, ráadásul mazó vágyaim is vannak.

Biztosan van, de nem hiszem, hogy olyan egyértelműen, hogy mondjuk akkor biztos vertek gyerekként.

Én kedvelem a BDSM-et, többféle szerepben is (switch). Kiskoromban sosem vertek, talán ha egy alkalommal kaptam egy kisebb pofont. A szüleim mindenben támogattak és támogatnak a mai napig. Nagyon jó kapcsolatom van velük és a családom többi tagjával is, az átlagnál közelebb állok hozzájuk. A szexben viszont vonzanak az újdonságok is a klasszikus és romantikus dolgok mellett.

Én se értettem mi van velem, vagy mi történt gyerekkoromban, hiszen a szüleimmel szeretetteljes családban élünk, nincs rossz emlékem... amíg rá nem találtam a túlkompenzáció elméletre...

Azaz ha valakivel feltűnően sokat és odafigyelően bánnak a szülei, az egy traumát akarnak elfedni. Akár tudatalatt is.

Nekem ez a trauma pszichológusnál derült ki, hipnózissal és pszichoterápián.

Lényeg hogy tényleg elég durva trauma ért gyerekkoromban. Persze az agy a saját védelmében nagyon-nagyon mélyre elzárja ezeket az emlékeket, de mellékhatásnak jöhetnek ilyenek, mint a szubmisszivitás, mazochizmus. Emellett extrém vágyak, depresszió és pánikrohamok.

Szóval az, hogy valakinek a gyerekkora "felhőtlen" volt, és a szülei nagyon szeretik, még korántsem jelenti hogy nem éri trauma! Sőt! Elég valószínű, hogy egy traumát fed el a nagy odafigyelés és kedveskedés.