Lányok, hogy alakult ki bennetek, hogy nyáron szerettek mezítláb ( papucsban, szandálban, saruban) járni?

Mindig szerettem mezítláb lenni,nem tudom,hogy ez kialakult e,vagy csak egyszeűen ilyen vagyok.

Szerintem ez ősrégi korok hagyományaiból maradt. Mikor a nőket még másodrendűnek tekintették nemigen áldoztak rá anyagiakat hogy kézzel készített, drága cipőket viseljenek, hanem inkább szimplán mezítláb járatták őket. Másrészt biztosítva látták hogy így nem nagyon fogják elhagyni a ház környékét és fájdalommal járó hosszabb távoknak nekivágni, vagy legalábbis hamar utólérhetőek lesznek. Később, mikor iparosodott a világ és szokás lett városba, vásárba menni, akkor is csak olcsó, egyszerű, néhány pántból álló papucsot, szandált kaptak hogy valami védje a talpukat. Ez a mezítlábra vett nyitott cipőviselet aztán többé kevésbé a védelemre szoruló gyengébbik nem, és a nőiesség jelképe maradt. Manapság a rafinált formatervezés, a felhasznált anyagok és főleg a divatguruk jócskán megdrágították ezeket a sokszor szinte semmiből álló lábbeliket. Ráadásul azzal a nem titkolt szexuális célzattal, hogy a védtelen, csupasz lábat és a fájdalomtűrést méginkább a nőiesség szimbólumává tegyék, ahogy az volt régen is. Bár akkor a mezítláb járás is elég volt ehez.

Gyerekkorom óta így járok