Létetzik, hogy egy pasinak másfél hónapig csak úgy nincs kedve hozzá?

Előfordulhat, bár azért szerintem van valami oka.

Lehet pszichés, valami gondja van, család, suli , vizsgák, vagy egészségileg van valami.

ÉRdemes lenne kivizsgálni, de ne legyen gond:-)

Jó lenne, ha meg tudnátok beszélni.

Sajnos igenis lehet!Viszont nem normális dolog!Jó nő vagyok,nyitott a kapcsolaton belüli szexuális játékokra,blabla....!A volt párom viszont egy év után nem tartott igényt rám!Másra sem ebben biztos vagyok!Neki egyszerűen nem volt igénye a szexre!Eleinte havonta egyszer,majd 2-3 havonta,aztán fél évente egyszer voltunk együtt!Amikor elhagytam,akkor már 2 éve nem nyúlt hozzám!Nehéz időszak volt minden téren!Eleinte magamat hibáztattam,hogy biztos nem vagyok neki elég jó,stb...!Aztán rájöttem,hogy ez nem lehet!Eleinte tökéletesen megfeleltem neki aztán meg nem?Tudtam,hogy nem így van,mégis sokáig ezt éreztem!Amikor én közeledtem akkor "fájt a feje"vagy"tévét nézett",esetleg "idegesitette valami"!Nem lehetett vele megbeszélni,mert szégyelte!Utólag bevallotta,hogy a többi kapcsolatának is így lett vége!Eleinte az újdonság hatására kell neki a szex,aztán nincs rá igénye!Nagyon szeretett azzal tisztában voltam,büszke is volt rám!Én is szerettem,de elhidegültem tőle teljesen!Olyan volt,mintha egy nagyon jó barátommal élnék!Nem is beszélve arról,hogy ez miatt a probléma miatt kissebségérzete volt,nem érezte magát férfinak!Ez sok problémát szült kettőnk közt!Megbeszélni meg ugye őszintén nem lehetett!Miután elhagytam eljárt dokihoz!Nem fizikai hanem pszcihés problémája volt,illetve szerintem van a mai napig is!Pár hónap után megpróbáltuk újra,de ugyanaz volt az eredmény!Amikor kibékültünk kétszer együtt voltunk,majd pár hónapig ismét semmi!Nem éreztem magam nőnek mellette!Ráadásul sokáig magam voltam ezzel a problémával,hisz ez olyan téma amit nem mondasz el senkinek!Nem akartam,hogy "úgy" nézzenek rá!3-4 év után már nem bírtam tovább és a legjobb barátnőmnek elsírtam a gondomat!Miután elhagytam megalázva érezte magát!Mindenki engem hibáztatott,mert senki nem tudta mi volt(illetve mi nem volt)!Nem foglalkoztam vele,magamra vállaltam!Aki igazán ismer az úgyis tudja,hogy biztos meg volt rá az okom,mégha nem is beszélek róla!Köszönetképp ő elkezdett mindenfélét terjeszteni rólam ami nem igaz!Kialakult rólam egy nem túl jó kép az ismerőseink körében!Még mindig tartottam a szám,nem mondtam semmit senkinek!Majd egy nagyon nagy szemétséget követett el ellenem!Tudtam,hogy személyes bosszú,mert azt elmondta a szakítás után,hogy soha nem fogja nekem megbocsájtani,hogy elhagytam!Miután elkövette ellenem ezt a bosszút,úgy voltam vele,hogy elég!Én végig tiszteletben tartottam az ő problémáját,kérés nélkül is hallgattam róla és magamra vállaltam a bűnös szerepét!Sokan elfordultak tőlem(őket nem is sajnálom,hogy már nem vagyunk jóban,hisz nem voltak igazi barátok)!Benne viszont semmi tisztelet nem maradt,csak bosszúvágy!Onnantól ha megkérdezték,miért lett vége én elmondtam!Köszönje magának!

Szóval sajnos van ilyen,de nem egészséges dolog!Minnél elöbb orvosi segítséget kér,annál nagyobb az esély a gyógyulásra!Ez nem azt jelenti,hogy most rögtön dokihoz kell mennie,de ha még egy hónapig így megy,vagy rendszeres lesz ez a probléma,akkor mindenképp!Ez nem csak az ő problémája,a tiéd is,rád is tartozik!Hisz a te életedről is szó van!Azért írtam viszonylag részletesebben le a történetem,mert így jobban látszik mi mindent vonz magával ez a probléma!Próbáljátok megbeszélni!Sok sikert!!