Hogyan lehet jól reagálni ilyen helyzetben? Vagy inkább mit kell tenni?

Ma délelőtt mentem ügyet intézni, az iroda ahova mennem kellett egy nagy panelházban van. Na google térképpel oda találtam viszont a bejárat nem volt meg. Ott álltam a panelnak az ajtaja előtt de nem volt csengő meg semmi, kb eltelt egy perc amíg gondolkoztam h mégis hogy fogok ide én bejutni, amikor jött le a lépcsőn egy takarító ember(viszonylag normálisan nézett ki kb 35-40 éves) és kinyitotta az ajtót, majd megkérdeztem tőle h hol van az iroda. Kicsit kelletlenül de elmondta, h kerüljem meg a házat és a másik oldalon van a kaputelefon, megköszöntem és mentem is. Sikerült bejutnom a panelba, majd az iroda is meg lett, kb 10 perc telt el és már mentem is. A gondolataim már nagyban a következő megbeszélésen jártak, amikor jöttem kifele a panelból, és akkor igazából fel sem tűnt h takarító emberünk még mindig ugyan ott söpröget, mondom mindegy elmentem mellette köszöntem h viszlát és már siettem is tovább. Kimentem a panelból, lakatolom ki a biciklimet, és ahogy nézek fel látom h ott áll az ajtó mögött az ember félig letolt nadrággal és elkezd játszani a farkával. Én a pillanat törtrésze alatt pattantam fel a biciklire és tekertem el onnan mint az őrült, és igazából nem akartam felfogni h most mi a fene történt. Aztán ugye rohantam a munkába, nem is nagyon gondoltam erre, de bevillan néha a kép az egészről, és fogalmam sincs h ilyen helyzetben mégis mit vagy hogyan kell cselekedni.